Menüpont:
ÉLETÜNK
Időpontja:
2013-07-04
Első 100 karakter:
A Tavares jelentés elfogadásának előestéjén - meggyőződéses Európa- pártiként - rezign...

Megnézem!


A VILÁG


Egy németországban dolgozó orvosnő üzeni a világnak !

Gondolatok Fukuyama professzor levele kapcsán
Görög válság

A katyni vérengzés

Tanulmányút Berlinben

Vidám vasfüggöny Párizsban

Hazám,Magyarország!



Egy Németországban dolgozó orvosnő üzeni a világnak!


Tegnap a kórházunkban megbeszélést tartottunk a nálunk kialakult helyzetről és arról, hogy egy másik müncheni kórházban már tarthatatlan a helyzet.
A körzeti orvosi rendelők nem tudják már kezelni a kialakult vészhelyzetet, ezért mindenkit a kórházakba küldenek.
Sok muszlim elutasítja, hogy őket orvosnők kezeljék. A migránsok és az orvosi személyzet között a kapcsolat a rosszból a még rosszabbra fordult.
A múlt hét óta, azokat a migránsokat, akik kórházba mennek, a K-9-es rendőrségi egység tagjai kell, hogy kísérjék. Sok bevándorló AIDS-es, szifiliszes, TBC-s és sok egyéb egzotikus betegsége van, úgyhogy mi, itt Európában, nem is tudjuk, hogyan kell kezelni őket. Ha egy receptet kapnak a gyógyszertárban, és megtudják, hogy azért készpénzben kell fizetni, hihetetlen dühkitöréseket kapnak, különösen, ha a gyerekek gyógyszeréről van szó. Otthagyják a gyermekeket a gyógyszertári személyzetnek ezekkel a szavakkal: „Úgy, gyógyítsátok őket ti magatok!”
Így tehát, a rendőrség nem csak a klinikákat és kórházakat, hanem a nagy gyógyszertárakat is őrzi.
Nyíltan azt kérdezzük: hol vannak azok, akik a TV kamerák előtt és a pályaudvarokon plakátokkal üdvözölték a bevándorlókat?
Igen, a határokat már lezárták, de már itt vannak milliók és mi biztos, hogy nem tudunk tőlük megszabadulni.
Eddig a munkanélküliek száma Németországban 2,2 millió volt. Most lesz legalább 3,5 millió.
A legtöbb bevándorló egyáltalán nem foglalkoztatható. Ezek a legalapvetőbb oktatásban sem részesültek.
S mi több, a nők általában egyáltalán nem dolgoznak. Úgy saccolom, hogy minden tizedik nő közülük terhes. Több százezer közülük magával hozta a csecsemőjét és 6 éven aluli kisgyerekét, akik lesoványodottak, elhanyagoltak.
Ha ez így folytatódik, és a németek újra megnyitják határaikat, hazamegyek a Cseh Köztársaságba. Senki nem fog tudni engem ebben a helyzetben itt tartani, még ha kétszeres is a fizetés itt, mint otthon. Én Németországba jöttem dolgozni. Nem Afrikába vagy a Közel-Keletre.
Még a professzor is azt mondta nekünk, aki a tanszéket vezeti, hogy mennyire elszomorítja , hogy egy takarítónő 800 euróért takarított itt minden nap évekig, majd jön egy migráns fiatal férfi a folyosón, aki mindent csak ingyen szeretne és ha nem kapja meg, akkor dührohamot kap.
Ez nekem tényleg nem kell! De attól tartok, hogy ha hazatérek, egy bizonyos ponton túl ugyanaz lesz a Cseh Köztársaságban is. Ha a precíz németek nem tudják kezelni ezt, ott Csehországban teljes lenne a káosz.
Senkinek fogalma nincs róla, aki nem került velük kapcsolatba, hogy hogyan bánnak a mi dolgozóinkkal, munkatársainkkal, a vallásuknak megfelelő ellátást követelve.
Mostanáig a helyi kórház személyzete még nem kapta el azokat a betegségeket, amiket a sok száz, meg száz napi ellátást kapott bevándorló hurcolt be magával, de ez csak idő kérdése.
Egy Rajna közeli kórházban a migránsok késekkel támadták meg a személyzetet, azért, mert egy 8 hónapos gyereket halál közeli állapotban adtak át, akit korábban 3 hónapig fél Európán keresztül vonszoltak, és a gyermek két nap alatt meghalt. Annak ellenére, hogy top ellátást kapott az egyik legjobb gyermekgyógyászati klinikán Németországban.
Az orvost meg kellett műteni és két ápolónő az intenzív osztályon fekszik. Senkit nem büntettek meg. A helyi sajtóban tilos írni róla, így csak e-mailen keresztül tudunk az esetről.
Mi történt volna, ha egy német szúrt volna meg egy orvost és az ápolókat a késsel?
Vagy ha ő öntötte volna a saját szifilisszel-fertőzött vizeletét egy nővér arcába és így akarta volna őt is megfertőzni?
A minimum az lenne, hogy őt egyenesen a börtönbe vinnék, majd később a bíróság elé. Ezekkel az emberekkel - eddig semmi nem történt.
És ezért kérdezem, hogy most hol vannak mindazok, akik üdvözölték és fogadták őket a vasútállomásokon?
Otthon ülnek és várják, hogy még több vonat érkezzen és várják a pénzt a következő szereplésért, hogy statisztaként üdvözöljék a migránsokat az állomásokon.
Ha rajtam múlna, én felkérném ezeket az ujjongó fogadó üdvözlőket, hogy hozzák őket először ide, mint kísérőket, ide a kórház sürgősségi osztályára. Aztán betenném őket az egyik épületbe a bevándorlók közé, anélkül, hogy a fegyveres rendőrség és rendőrségi kutyák vigyáznának rájuk ott, és nem lenne orvosi segítség sem.
Mert egyébként ma Bajorországban minden kórházban csak a fegyveres rendőrség és rendőrségi kutyák tudják fenntartani a rendet.




Gondolatok Fukuyama professzor levele kapcsán… 6. De tényleg, kinek mennyit érnek a magyar fehérgalléros bűnözők?

Nagyon hiányoltuk,hogy a nemzetközi baloldali és liberális demokrata közvélemény nem emelte fel szavát a rendszerváltás idején elszenvedett gazdasági visszaélések,jogtiprások,vagyonátmentések,szólás szabadság korlátozás,sajtó és véleményterror, rágalomhadjáratok,igazságszolgáltatási anomáliák ügyében.

Azt tapasztaltuk,hogy a nemzetközi közvélemény a kritikus ügyekben mindig a volt állampárti nomenklatúrából és az azóta már megszűnt SZDSZ-ből létrejött balliberális erők oldalán állt,még akkor is,ha ehhez nyíltan szembe kellett fordulnia a rendszerváltás friss,feltörekvő erőivel. - nem kevés csalódást okozva ezzel a magyarok millióinak.

Ilyen tapasztalatokon edződve,értelmezhetetlen ,mit is gondolhatnak Önök „egy régi politikai
kultúra ujjáéledésén”,még akkor sem értjük,,ha megfejtési kulcsként Hugo Chavéz és Janukovics nevével dobálóznak.Ez egyenesen botrányos.

Mint, ahogy az is,hogy pár ezer, az állami és az EU pénzcsapokról leválasztott fehérgalléros bűnöző sorsa nagyobb érdeklődést vált ki a világ „közvéleményéből”,mint az,hogy Magyarország hogyan teljesítette 2011-es EU kötelezettségeit, és hogy milyen elviselhetetlen terheket ró mindez az ország lakosságára.
A nemzetközi baloldal nem aggódik a három műszakban,280 euróért robotoló gyári összeszerelő munkásért,az 400 eurót kereső orvosért,vagy tanárért. A világ „közvéleménye” nem aggódik a svájci frank alapú hitelek kárvallottjaiért,és a vehemens jogvédők nem emelnek szót a magyarokat ért kisebbségi jogsérelmek miatt.
A társadalomlélektani hatások legrosszabbika pedig az az elkeseredés,amit sok keményen dolgozó,szorgalmas, nehezen élő ember ma érez a hazánkat ért összehangolt és nagy intenzitású támadások miatt. A tömeges elkeseredettség pedig rossz tanácsadó.

Hiába az EU elvárásoknak megfelelés,hiába a sok megszorítás,és nélkülözés,,az ország nem elismerést kap,hanem megaláztatást,a legrosszabbat,amit egy ország kaphat—mondják.
.
Mérlegelnie kell hát a nemzetközi „közvélemény”-nek, hogy Magyarország vonatkozásában melyik út szolgálja jobban Európa,s ezzel a transzatlanti világ stabilitását:

1.ha továbbra is fedezéket nyújt a közpénzekkel elszámolni nem tudó,a magyar államnak és népnek anyagi kárt okozó fehér galléros bűnözőknek,hitelt ad ezek
folyamatos,Magyarországot dehonesztáló tevékenységének,ezzel elszigetelve országunkat,és elriasztva a komoly befektetéseket ,végülis támogatva a nyíltan a FIDESZ-KDNP kormány leváltására készülő Jobbik Magyarországért pártot,
vagy,
2.ha a nemzetközi közösség nem nyújt többé fedezéket a fehérgalléros bűnözőknek, legalábbis pozitív semlegességgel megismeri a magyar kormány valós célkitűzéseit,egyenrangú félként kezeli,és konstruktív kritikával segíti a nemzetközi közösség és Magyarország célfüggvényének harmonizálását. Ezzel megnyugodnának a kedélyek,és elkezdődhetne Magyarország hosszú távú építkezése.
Ez döntés kérdése.

Remélem,a valóban véleményformáló erők végül mégis a második utat tartják helyesnek,és tekintélyüket latba vetve ,ennek szószólóivá és terjesztőivé válnak.



Csak higgadtan

Európai vagyok.Magyar.


Ezért zavar mindaz,ami mostanában Magyarország körül történik.
Mert minden viszály,rés,vagy hajszálrepedés,mely az Európai Uniót gyengíti,a világgazdaság egyéb szereplőinek versenypozícióját automatikusan erősíti. Ez nagy gond,hiszen régóta tudjuk már,hogy a világgazdaság egyre szövevényesebb hálójában kontinensünk bennakadt.


Európa újraerősítését csakis kontinentális összefogással, áramvonalasan,fegyelmezetten lehet véghezvinni, a közös és a parciális érdekek fáradságos,higgadt összecsiszolgatásával,amihez nemcsak akarat,de türelem és nagyfokú empátia is szükséges.


Minden kis lépés,mely közös hazánkat,Európát,s benne Magyarországot erősebb szövetűvé,szívósabbá,ellenállóbbá teszi,fontos.



Nagyon sok múlik az európai centrum országain,hogy az intézményrendszereken,valamint saját "nacionáléjú" cégeiken és bankjaikon keresztül hogyan "bánnak" a kontinens többi országával.
De sok múlik a később csatlakozott országokon is,hogy hajlandók- e az Európai Unió nyújtotta védelem biztonságán és az Euró milliókon kívül az önként vállalt európai loyalitásra akkor is,ha annak kevésbé kellemes oldalai is megmutatkoznak.
Végül,gyermekeink jövője nagy mértékben függ attól,hogy a teljes földrajzi Európa mikor és hogyan válik majd politikai Európává.



Felelős,stratégiai gondolkodásra van tehát szükség, létünk minden szintjén. Civileknek és politikusoknak egyaránt.
Különösképpen vonatkozik ez az európai parlamenti képviselőkre.


Egy-egy tál lencséért,vélt,vagy akár valós nemzeti sérelmek miatt,vagy éppen ideológiai doktrinák bűvöletében,vagy szűk párt,illetve csoport érdekek miatt nem adhatjuk el Európa jövőjét.


A német-francia tengely formálódása nem ok nélkül gyorsult fel,és figyelmünket egy percre sem felejthetjük el Kelet Európáról,mindenek előtt Oroszországról.


Nehéz lesz megtalálni az európai arany középutat.De a történelem ki fogja kényszeríteni,hogy ráleljünk.


Ilyesmik cikáztak az agyamban,mikor leültem a hírcsatorna elé
végignézni az ún. magyar vitát,s a magyar miniszterelnök válaszát az EP strasbourgi ülésén,valamint az ezt követő sajtótájékoztatót.
Az Európai Parlamentet a kiábrándító epizódok ellenére is fontosnak és szükségesnek tartom.


És mégis,valami széttörött bennem.


A csalódottságom leírhatatlan. És nem magyarként átélt sértettségem okán,habár ez is megérne egy misét!De erről most nem írok.


Az Európai Unió állampolgáraként átélt csalódásomról van szó.


Valamennyi Magyarország ellen felszólaló képviselőnek komoly tárgyi tévedései voltak,az ideológiai és indulati töltet pedig hiteltelenné tette az egyébként intellektuálisan megfontolásra érdemes felvetéseket is.
Nemcsak, hogy a Magyarországgal kapcsolatos tudásuk volt hézagos,nemcsak,hogy nem ellenőrizték információikat és forrásaik hitelességét,
--de,ami még ennél is bántóbb,--mintha fogalmuk sem lett volna a világban zajló geopolitikai átalakulásokról,melyek kontinensünk egészét fenyegetik.

A klasszikus európai értékek egy részének(!) védelmében előadott teátrális performanszok akár 30 évvel ezelőtt is elhangozhattak volna.
Mintha megállt volna az idő...Mintha egyik felszólaló sem hallott volna még arról,hogy közös hazánk gazdasági-világpolitikai súlya, erkölcsi presztizse ijesztő gyorsasággal csökken.
Egyetlen Magyarországot ostorozó felszólaló sem említett meg egyetlen olyan kihívást,vagy fenyegető folyamatot,mellyel nekünk,európaiaknak őszintén szembe kell néznünk, és,hogy a magyar kormány legalább kísérletet tesz valamiféle válasz megformulázására,--a saját,igen korlátozott lehetőségeihez mérten.
Az Orbánt démonizálók lehet,hogy észre sem veszik,hogy Európa nap mint nap maga alatt vágja a fát? Ez képtelenség lenne!


Lehet,hogy tényleg nem látják, hogy mindez sokkal pusztítóbban jelentkezik az európai periféria strukturálisan gyengébb,kiszolgáltatottabb országaiban?


Ezek a zöld-pirosban játszó lánglelkű felszólalók nem hallottak arról,hogy mára maga az euróövezet,maga az euro került célkeresztbe?!
Liberális,baloldali érzékenységük miért nem „jelez be „ az Európa érdekeit,-- az európai tőketulajdonosok,és a bérből, fizetésből élők érdekeit egyaránt sértő-- globális tőke túlkapásaira?
Hogy van az,hogy egyetlen, Európa léte és jövője szempontjából v a l ó b a n r e l e v á n s gondolat sem hangzott el a bírálók szájából,---pedig az Orbán Viktor által adott magas labda színvonalas és tanulságos diszkusszió kiindulópontja lehetett volna.


A szinte csoportpszichózis alatt felszólaló liberális,északi zöld,konzervatív reformer és szocialista EP képviselők,-úgy tűnt-,egyáltalán nem voltak tudatában annak,hogy amit ott tettek és mondtak,az kizárólag Európa ellenfeleinek használhat,az európai ügynek aligha.


Legyintsünk,hogy az egész csak egy nagy színház?No nem,ahhoz túlontúl drága.És egyáltalán nem veszélytelen!Sem bel-,sem világpolitikai összefüggésben.


Hálás vagyok a magyar kormányt védelmébe vevő lengyel,litván,olasz,francia,német felszólalóknak(remélem nem felejtettem ki senkit).Saját bőrömön tudom ugyanis, milyen következményekkel jár a mainstream pszichozissal szemben a különvélemény megfogalmazása.


Azért vagyok hálás,mert a jogos kritikákat elfogadva,sértő volt mindaz,amit és ahogyan a mainstream ---Orbán Viktort megalázva--- egy iparkodó tagországával, Magyarországgal tett. A szinte kizárólag néppárti képviselőknek megvolt a bátorságuk és tisztességük a magyarok megvédelmezésére. Olyan ritka magatartásforma ez,amit nem lehet eléggé elismerő szavakkal illetni.


Egy tagország ilyen fokú megalázása,- nagyobb részt alaptalan vádak mentén –nagyon súlyos hiba,és


a magyar kormány szilárd Európa elkötelezettsége ellenére ,szerteágazó biztonságpolitikai hatásai lehetnek, -bár ne legyenek!- melyek lassíthatják,nehezíthetik és bonyolíthatják Európa égetően sürgőssé vált megerősítését. Kinek jó ez?



Görög válság: van miért aggódniuk a magyaroknak




A görög válság közvetlenül ugyan csak visszafogott hatással van a magyar gazdaságra, de az áttételes következmények jelentősek lehetnek. A forint árfolyamán keresztül számos nehézséget okozhat a krízis: megugró devizahitel törlesztések, benzinár-emelkedés, magasabb infláció, egy kiterjedt európai válság esetén pedig a munkanélküliség további emelkedése miatt is aggódhatnak a magyar háztartások. A görög tengerpartra készülőknek érdemes lehet készpénzt is magával vinni a bankkártya mellett.



"A forint árfolyama huzamosabb időre a 275-280-as szinten ragadhat, mivel a görög, illetve a mediterrán válság hatása nem múlik el nyomtalanul, még akkor sem, ha a mentőcsomag a lehető leggyorsabban összeáll" - fogakmazott Gondi István, a Raiffeisen devizakereskedője, aki szerint a görögök problémáit megoldja a több mint 110 milliárd eurós, három éves mentési program, viszont az ő szerepüket átvehetik spanyolok, portugálok, esetleg egy másik, adósságban úszó uniós ország. Amennyiben a válság tovább mélyül, akkor akár a mostaninál gyengébb forintárfolyam sem kizárt.

A devizahiteleseknek mindenképp rossz hír, hogy a forint gyengélkedik, mivel ezáltal ismét emelkedhetnek a törlesztőrészletek. A legnagyobb állományt képviselő svájci frank alapú hiteleknél frankonként 10 forinttal lehet drágább a részlet, mint amekkora volt márciusban. Ez azt jelenti, hogy aki 20 ezer forintot törlesztett akkor, az arra számíthat, hogy körülbelül ezer forinttal nő a törlesztőrészlete.

Gondi István szerint a lakosság szinte csak az árfolyamokon keresztül érzi majd a mediterrán válságot, mivel elhanyagolható mértékű a közvetlen befektetés, akár állampapír, akár egyéb értékpapír formájában. A görög papírokba való befektetés aránya alacsony, bár pontos értéket nem lehet mondani, hiszen az alapok csak évente közlik a portfóliójuk összetételét, ami viszont a gyakorlatban napról napra változhat.

Az euró és a svájci frank mellett aggodalomra adhat okot a dollár árfolyamának megugrása is, ami a görög válság miatti bizalmatlanságból adódik: csütörtök délelőtt már 220 forintra drágult az amerikai pénz, miközben március közepén még a 190-es szintet közelítette. Mivel az olajtermékek elszámolása a nemzetközi piacon dollárban zajlik, ezért a benzin és a gáz árának emelkedésében ez a hatás előbb-utóbb megjelenik. A dolláronkénti 30 forintos drágulás átvezetve a benzinárba önmagában 380-390 forintot jelentene literenként - igaz mindeközben, hogy a benzinár több tényező együttes függvénye, így amennyiben az árfolyamhatást semlegesíti például a gázár esetleges csökkenése, akkor el is maradhat a drágulás.

A benzinárak emelkedése, illetve a külföldről beszerzett áruk (jellemzően tartós fogyasztási cikkek, például tévék, autók) drágulása miatt az infláció is megugorhat. A legutóbbi, márciusi KSH-jelentés már arról tanúskodott, hogy az infláció üteme a vártnál magasabb pályán mozog, akkor 5,9 százalék volt, ami a legpesszimistább elemzők jóslatait igazolta. A görög válság hatására megugró árfolyamok az infláció magasan maradását erősítik.

Az inflációs kockázat miatt a Magyar Nemzeti Bank is felülvizsgálhatja kamatcsökkentési programját. A jegybank törvényi kötelessége, hogy az inflációs célt teljesítse (ami középtávon 3 százalék alatti ütemet jelent), s mivel az árfolyamok miatt ez veszélybe került, a kamatcsökkentéssel is felhagyhat az MNB egy időre. Ez azt jelenti, hogy a hitelek kamatainak csökkenése is megállhat ez időre.

A forint euróval szembeni gyengülésének persze van, aki örül. A vállalkozók már korábban is amiatt panaszkodtak, hogy versenyhátrány éri őket az erős forint miatt, ezt fejezték ki például az MGYOSZ márciusi konferenciáján is. Járai Zsigmond korábbi jegybankelnök szerint átmenetileg megengedhető lenne a forint gyengítése, de ezt első sorban a kamatok csökkentése mellett látná szívesen, nem külső válságsokk hatására.

A görög válság miatti, az exportőrök számára kedvezőbb árfolyam jótékony hatását viszont semlegesítheti, ha az elhúzódó krízis miatt visszaesnek az exportpiacok, első sorban Németország. Amennyiben a görög ragály elterjed és visszaveti az európai kilábalást, az a magyar termelésben is meglátszana, aminek következtében újabb munkahelyek szűnnének meg. A munkanélküliség már így is 11,8 százalékos volt az első negyedévben, ez az érték egy kedvezőtlen forgatókönyv esetén tovább nőhet.

A nyári szezon miatt annak is lehet természetesen jelentősége, hogy hogyan érinti a válság a görög nyaralást tervezőket. Amennyiben a zavargások fokozódnak, akkor az természetesen sokakat elriaszthat a görög tengerparttól. Azt is figyelembe kell venni, hogy ha bankpánik tör ki az országban - amire már voltak jelek az IMF-csomag elfogadása előtt is -, akkor kiürülhetnek a bankautomaták, vagyis érdemes lehet nem csak bankkártyával, hanem készpénzzel is felszerelkezni a nyaralás előtt.


2010. május 6.
Forrás:www.origo.hu



A katyni vérengzés




A katyńi vérengzés néven ismert tömeggyilkosságot a SZK(b)P Központi Bizottságának Politikai Bizottsága 1940. március 5-én hozott döntésére hajtotta végre az NKVD a Szovjetunió területén lévő hadifogolytáborokban raboskodó lengyel (részben tartalékos) tisztek és főtisztek ellen. Az áldozatok számát a különböző becslések 15 000 és 22 000 fő közé teszik.

A gyilkosságok áldozatait a Szmolenszk melletti Katiny erdőben tömegsírokban hantolták el. Mind a gyilkosságokat, mind pedig az áldozatok eltüntetését nagy titokban végezték, de a németek már 1943-ban felfedezték az első tömegsírokat a Harmadik Birodalom által megszállt területeken. A lengyel parlament 2007-es döntése alapján április 13-a a Katyńi Bűntény Áldozatainak Emléknapja.
A tömeggyilkosságot a szovjetek azon lengyel katonatisztek ellen követték el, akik a második világháború kirobbanásakor, 1939 szeptemberében a Lengyel Köztársaság keleti területein védték hazájukat az országba hadüzenet nélkül betörő szovjet agresszor ellen.

Mindkét irányból a hadsereggel egyidőben a titkosrendőrség erői is benyomultak az országba – nyugatról a Gestapo, keletről a KGB elődje, az NKVD – és hozzáfogtak a „rendcsináláshoz”. Ez munkatáboroknak, hadifogolytáboroknak, gulágoknak, vagy éppen koncentrációs táboroknak nevezett, valójában haláltáborok egész sorának a felállítását jelentette. A Szovjetunió és Németország titkosrendőrsége egyaránt kiválogatta a táborokban az együttműködésre hajlandó, illetve a nehéz fizikai rabmunkára alkalmas személyeket, akiket elkülönítettek a többiektől. A szovjetek az együttműködést megtagadó vagy rabmunkára alkalmatlannak minősített lengyel tiszteket 1940. március 15-éig három különleges táborba vitték: Kozielsk, Ostaszków és Starobielsk területére. Összesen mintegy 15 ezer személyt, köztük két tábornokot szállítottak ide, mindezt a Genfi egyezmény pontjainak minimális figyelembevétele nélkül (amit a Szovjetunió nem írt alá).

1940. március 5-én a Szovjetunió belügyi népbiztosa, Lavrentyij Berija egy jegyzéket küldött Sztálinhoz. Ebben megállapították, hogy a Nyugat-Fehéroroszországban és Nyugat-Ukrajnában lévő lengyel hadifoglyok (14 736 személy, 97%-uk lengyel), valamint a börtönben raboskodók (18 632 személy, ebből 1207 katonatiszt, összesen 57%-uk lengyel):„a szovjet hatalom elkötelezett ellenségei és a megjavulás reményével nem kecsegtető személyek”, ezért az NKVD indokoltnak tartja 14 700 hadifogoly és 11 000 rab agyonlövését.
A jegyzékkel összhangban, az SZKP Központi Bizottságának Politikai Bizottsága ugyanezen a napon kiadta határozatát, amelynek szövege teljes egészében megegyezik a Berija által megfogalmazottakkal.

Március 14-én az NKVD Gazdasági Főcsoportfőnöksége vezetője, Kobulov szobájában tanácskozásra került sor, amelyen tízegynéhány személy vett részt. Jelen voltak az NKVD szmolenszki, kalinyini, és harkovi területei vezetői és helyetteseik, valamint az NKVD területi katonai parancsnokai. Március 22-én őket bízták meg a hadifoglyok meggyilkolásával. Ugyanaznap Berija kiadta parancsát az „USzSzK és a BSzSzK börtöneinek kiürítéséről”. Ezekben a börtönökben a rabok túlnyomó többsége lengyel katonatiszt, illetve rendőr volt. Április 1-jén Moszkvából megérkeztek az első névsorok: az Osztaskovban lévő táborra vonatkozó utasítások, összesen 343 személy nevével. Ez volt a „börtön- és táborkiürítési akció” kezdete.

A szállítási listák (néhány kivétellel) mind halálos ítéleteket jelentettek. Ezek alapján jöttek létre azok a konvojok, amelyek gyalog, marhavagonokban vagy teherautókon vitték el az áldozatokat a gyilkosságok színhelyeire. Öt ilyen hely volt, de az utolsó kettő azonosítása még mindig vitatott a rendelkezésre álló teljes adatsor hiányában.

Az öt helyszín közül az egyik Katiny, ahol 4410 a kozielszki táborból ideszállított hadifoglyot gyilkoltak meg. A konvojokat 50 és 344 fő közötti csoportokban szervezték április 3. és május 12. között. A meggyilkoltakat nyolc tömegsírban helyezték el. Mindössze 395 hadifogoly menekült meg a haláltól, őket három különleges táborból szállították át a juhnovszki, majd a grjazovjeckij táborba.

Az államtitok körébe sorolt tömeggyilkosságok elkövetése után, a meggyilkoltak családtagjai számára hirtelenül érthetetlen, semmivel sem magyarázható csend állt be – a szeretteiktől nem érkeztek többé levelek, az elküldött levelek és csomagok „címzett ismeretlen” jelzéssel visszajöttek. Minden, a sorsukkal, tartózkodási helyükkel kapcsolatos információ beszerzésére tett kísérlet sikertelen maradt.
Néhány magas rangú szovjet tisztségviselő részéről elhangzottak nyilatkozatok, de a hadifoglyok eltűnésével kapcsolatban ebben az időszakban a németek állítólagos részvételére célzó később hangoztatott álláspontok nem jelentek meg. A Németország és Oroszország között 1941-ben kirobbant háború és a lengyel-orosz kapcsolatoknak ezt követő radikális megváltozása, majd a lengyel hatóságok által elindított keresés sem eredményezett semmiféle szovjet magyarázatot.

Władysław Sikorski tábornok, lengyel főparancsnok 1941. december 3-án Sztálinnal a Kremlben folytatott megbeszélés során személyesen is érdeklődött az eltűnt hadifoglyok holléte után. Kérdésére Sztálin azt válaszolta: „Megszöktek”. A tábornok azon kérdésére pedig, hogy 15 000 ember hova szökhetett, azt az abszurd választ kapta Sztálintól, hogy: „Mandzsúriába”.

A helyi, orosz lakosság információja nyomán a katyńi tömegsírok helyét egy Bauzug lengyel kényszermunkásai találták meg 1942-ben. Önálló kutatásokba kezdtek, és a lengyel egyenruhát viselő holttestek megtalálása után azonnal értesítették a német hatóságokat, amelyek eleinte nem mutattak érdeklődést az ügy iránt, de 1943 végén visszatértek rá. Az exhumációs munkákat a németek február 18-án kezdték el, és április 13-áig mintegy 400 holttestet hantoltak ki. A berlini rádió ezen a napon közölte a hírt arról, hogy a katyńi erdőkben 12 000 meggyilkolt lengyel tiszt holttestét találták meg.
A németek igyekeztek propaganda célokra felhasználni a nyilvánosságra került tényeket, ezért meghívták az exhumálásra és a vizsgálatokra a Nemzetközi Vöröskeresztet és a lengyel társadalom képviselőit a németek által megszállt Főkormányzóságból, valamint hadifoglyokat, köztük lengyel tiszteket.
Az exhumálást nyolc tömegsírban végezték el. A kiemelt holttestek között két tábornok: Bronisław Bohatyrewicz és Mieczysław Smorawiński holttestét is megtalálták, amelyeket ezt követően külön sírba temették. 1943. június 3-áig összesen több mint 4100 holttestet emeltek ki, dr. Wodziński pedig ez idő alatt 2800 azonosítást végzett el. A munkát nagy alapossággal dokumentálták. A gyilkosságok elkövetésének módját és a gyilkosok által használt fegyverek típusát is megállapították.

A vizsgálat során 7,65 mm kaliberű német muníció és fegyverek használatát is feljegyezték, ami gyakorlatilag az egyetlen ellenérv volt és marad az a NKVD gyanúsítása ellen. Jóllehet ismeretes, hogy a szovjet operatív egységek nagyobb megbízhatóságuk miatt német fegyvereket és muníciót használtak. Ugyanakkor az is az oroszok bűnössége mellett szóló érv, hogy a meggyilkoltak tetemei mellett talált, a szeretteikkel folytatott levelezés 1940 végével véget ér. A gyilkosság időpontját pontosan meg lehetett határozni a sírok fölé ültetett fák kora alapján, valamint a holttesteken keletkező különleges anatomopatológiai képződmények alapján is.

Az ötvenes évek végén Hruscsov utasítására Alekszandr Seljepin, a KGB elnöke megvizsgálta a tömeggyilkosság ügyét, bekérette magához az összes kapcsolódó dokumentumot, és áttanulmányozásuk után az 1959. március 3-i N-632-S (Н-632-Ш) számú feljegyzésben javaslatot tett 21 857 meggyilkolt lengyel katonatiszt személyi adatlapjának és dossziéjának a megsemmisítésére, mivel az egykori burzsoá Lengyelországból volt személyek adatai – mind operatív szempontokból, mind pedig történelmi szempontokból – teljesen alkalmatlanok a megőrzésre, elég csak néhány, külön kis dossziéban lévő összefoglaló jelentés megőrzése.

1978-ban Katyńban megjelentek az építőmunkások és nekikezdtek építkezni. Nem a nyomok eltüntetésén fáradoztak, hanem egy grandiózus emlékpark, egy Arlington típusú nekropolisz létrehozásához fogtak hozzá. Márvány díszítésű betonsztéléket állítottak fel, melyeken a kétnyelvű feliratok továbbra is a hivatalos szovjet álláspontot tükrözték: „A fasizmus áldozatainak – a hitleristák által 1941-ben agyonlőtt lengyel katonatiszteknek”.

A tömeggyilkosság ügye érthető okokból a nürnbergi per napirendjére is felkerült, amikor Rudenko szovjet ügyész népirtás címén, mintegy 11 000 lengyel katonatisztnek Katyńban történt meggyilkolása miatt emelt vádat, de a végén a megszületett ítéletekben ezek a vádak kimaradtak, mert lehetetlenné vált rábizonyítani azt a németekre. A szovjet vádiratban a katyńi vérengzés még úgy szerepelt, mint a nácik által végrehajtott népirtás, a végső indítványokból mindez már teljesen kimaradt.

A merev sztálini álláspontot mind a hivatalos Szovjetunió mind pedig a Lengyelország fenntartotta 1990-ig. Az akkori szovjet vezetővel, Mihail Gorbacsovval egyetértésben, létrehoztak egy lengyel-szovjet vegyesbizottságot, amelynek feladata lett volna a két ország történelmi kapcsolataiban keletkezett fehér foltoknak a feltérképezése és a tények tisztázása. Azonban az eufémikus névnek, és az állítólagos célok meghatározásának most is egyértelmű és egyetlen célja volt: kideríteni az igazságot a katyńi tömegmészárlással kapcsolatban.

Végső soron a TASZSZ 1990. április 14-i közleménye hozott áttörést, amikor a szovjetek hivatalosan bejelentették, hogy a katyńi gyilkosságokért a Szovjetuniót terheli a felelősség, különösképpen pedig Beriját és a munkatársait.

Annak ellenére, hogy a legfőbb orosz vezetés által megerősítést és beismerést nyert a sztálinista hatalom okozta szovjet bűnösség a katyńi tömeggyilkosságokban, és Oroszországban is nyilvánosságot kaptak a legtitkosabb dokumentumok, 1990-től kezdve Oroszországban ismét megjelentek a bűnösséget megkérdőjelező és a németeket hibáztató nézetek. Ezek a nézetek először akkor jelentek meg, amikor a hatalomra került új pártfőtitkár Gorbacsov nyilvánosságra hozta a katyni vérengzésről szóló, addig titkos és a Szovjetunió felelősségét bizonyító dokumentumokat.

Másik oldalról az erőteljes azon szovjet, majd orosz kísérletek, melyek a katyńi igazságnak minden áron történő elrejtését célozták azt eredményezték, hogy egyes történészek egy olyan elmélettel állnak elő, mintha a katyńi vérengzést az NKVD közösen a német Gestapoval követte volna el és már jóval korábban ismert volt a legfelsőbb német vezetés számára. Az ilyen együttműködés alapja volt az a szigorúan titkos 1939. szeptember 28-i német-szovjet egyezmény, amely a Harmadik Birodalmat és a Szovjetuniót arra kötelezte, hogy erőteljesen törjék le mindennemű olyan lengyel kísérletet, melynek célja a lengyelek megszállók elleni harca .Az elmélet szerint, ezen egyezménynek megfelelően, a Gestapo és az NKVD Zakopaneban és Krakkóban néhány közös tanácskozást tartott a hatékony ellenlépések, a gyilkolás módszereiről, a deportálásról.

A vérengzés 70. évfordulója alkalmából a lengyel politikai elit nagy része, köztük Lech Kaczyński államfő a helyszínre kívánt utazni 2010. április 10-én. A Lengyel Légierő kötelékébe tartozó Tu-154-es kormányzati gép a szmolenszki katonai repülőtértől mintegy 400 méterre, a sűrű köd és pilótahiba miatt lezuhant, a balesetet senki sem élte túl. Ezután többen „elátkozott helynek” titulálták Katyńt.


Forrás: www.wikipedia.hu, valamint Hetek című hetilap 2010. április 16. száma




A közelmúltban az Oktatási és Kulturális Minisztérium, a Holokauszt Emlékközpont és az izraeli Yad Vashem Intézet közös tanulmányútján vettem részt Berlinben. Csoportom prezentációit Tevan Ildikó készítette. A csoport tagja volt még: Lónyai Zsuzsa, Halász-Hunfalvi Irén, Bolla Ildikó, Hodosi Anikó, Juhász Éva és Tevan Ildikó.






Vidám vasfüggöny Párizsban


Szeptember 12-én Párizsban egy történelmi megemlékezés idejére feltámadtak a szocialista rendszer hazánkban jól ismert szimbólumai: a Trabant és a vasfüggöny. A Champs Elysées-n végigpöfögő felzászlózott kelet-német autókaraván és a Luxembourg-kertben felépített 40 méter vasfüggöny-darab megidézte a volt rendszert, s annak történelmi kimúlását.

Franciaországban, Magyarország, Ausztria és Németország együttműködésével eseménysorozatot rendeztek, mely kiemeli hazánk szerepét Európa újraegyesítésének folyamatában. A „páneurópai piknik”, mely az 1989-es sopronpusztai magyar-osztrák határnyitásként az első lyukat fúrta a vasfüggönyön, később nagyban hozzájárult a berlini fal lebontásához. A három szervező ország kiállításokon keresztül mutatja be a franciáknak, hogy milyen fontos lépések voltak ezek Európa történelmének alakulásában.

A párizsi hatodik kerületi városházán Szabadság és demokrácia címen nyílt fotókiállítás, mely 1988-tól 2004-ig, az Európai Unióhoz csatlakozásig mutatja be Magyarország legfontosabb politikai történéseit. A megnyitó után Trabant-konvoj vonul végig Párizs legforgalmasabb pontjain, mint az Eiffel torony, a Diadalív, a Champs Elysées és a Szajna part útvonalon, ahol a szervező országok vendégeit és nagyköveteit, így Nikicser László magyar nagykövetet fogadják a párizsi Városháza és a Külügyminisztérium épülete előtt. Végül a karavánok a Luxembourg-kert kapujában parkolnak le, ott, ahol Trabant még nem járt. A kertben megelevenedik, sőt kézzelfoghatóvá válik a Keletet Nyugattól elválasztó szögesdrótkerítés és az őrtornyok. Itt szintén fotókiállítást tekinthetnek meg az érdeklődők, az elmúlt negyven év főbb állomásait bemutató fotókból és azok magyarázataiból. Ezt a kiállítást Ausztria és Magyarország Párizsi nagykövetei nyitották meg, beszédüket a Brass int he Five fúvószenekar koncertje követi.

A Párizsi Magyar Intézet két kiállítással készült a jeles alkalomból. Elvtársak vége! címmel a 89-90-es választási plakátokat, mint a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeum gyűjteményének részét, illetve a budapesti Friss Galéria által kiírt, A rendszerváltás 20 éve című pályázat 25 nyertes pályamunkáját tekintheti meg a nagyérdemű.

Információ: Párizsi Magyar Intézet


Hazám, Magyarország.
Hazám, Európa.

Magyarország sorsa elválaszthatatlan Európáétól.

Európa demográfiai válságban van, több évtizedes bevándorlási politikája soha nem sejtett konfliktusokat hordoz. Kontinensünkön megjelent a több generáció óta nem ismert mélyszegénység. Úgy tűnik, a szociális piacgazdaság európai modellje kemény kihívásokat kapott!

A sokféle nemzeti érdek összehangolása néha megoldhatatlannak tűnik, ám nincs más választásunk. Sőt, Európa jövője hosszú távon attól függ, mennyire sikerül partneri viszonyt kialakítanunk Oroszországgal és befolyási övezetével, valamint Afrikával, az arab világgal, Izraellel és az Amerikai Egyesült Államokkal!

Magyarország népe néha értetlenül, vagy ellenszenvvel tekint az Európai Unióra. Csatlakozásunk pozitív hatásairól kevés szó esik. Az információ túl szűk körben mozog. Feladatomnak tartom, hogy minél érthetőbben és őszintén hirdessem: jó magyarnak lenni ma azt jelenti, hogy tudatos európai polgár vagyok. Jogokkal és kötelességekkel. EU tagnak lenni sokkal többet jelent, mint pénzt kapni. Feladatomnak tartom, hogy a magyar nép felé közvetítsem az EU értékrendjét is, ne csak a pályázati lehetőségeket.

Jó európai csak akkor lehetek, ha szűkebb hazám, szülőföldem, Magyarország érdekeit pontosan felismerem és van bátorságom azért kiállni, -összehangolva tágabb hazám, Európa érdekeivel.

Azon kell dolgoznom, hogy a magyar gazda, a magyar vállalkozó ne kerüljön versenyhátrányba! A magyar föld, természeti kincseink ne csússzanak ki a lábunk alól. Még megmaradt tőke javaink, ingatlan vagyonunk, kulturális javaink ne csússzanak ki a kezünk közül. A magyar leszakadó rétegek számára ötleteket, javaslatokat kell gyűjtenem. Az Unió hogyan segíti át a világválságon e reménytelen helyzetbe jutott rétegeket? Van-e uniós példa a demográfiai katasztrófa elkerülésére, a lakosság felét kitevő nők helyzetének alakítására? A válság éveiben hogyan bánnak sérültjeikkel, és a fogyatékkal élőkkel? A szegényekkel, különösen a gyermekekkel? Mit tesznek, hogy a társadalmi lecsúszás ne vezessen rasszizmushoz, antiszemitizmushoz? Mi az, ami a mi körülményeink között átvehető? Napra késznek kell lennie széles néprétegeknek, nehogy Magyarország hamis próféták téveszméinek áldozatává váljék. Egyaránt veszélyeket hordoz a szociálisan érzéketlen, szélsőséges neoliberalizmus, mint a szociális demagógián száguldozó nemzeti radikalizmus, melynek minden áron bűnbak kell!

Mi történik a hozzánk jutott eurókkal? Jól sáfárkodunk vele?

Nemzeti érdekeinket védő, magyar európaiként, európai magyarként kell élnem, viselkednem és dolgoznom.

Büszkén szolgálom hazámat, Magyarországot, az Európai Unió tagállamát!


A világban új erőközpontok nőnek ki, Európa gazdasági, innovációs teljesítménye, hadipotenciálja, kulturális befolyása relatíve csökken.


Csak higgadtan

Európai vagyok.Magyar.

Ezért zavar mindaz,ami mostanában Magyarország körül történik.
Mert minden viszály,rés,vagy hajszálrepedés,mely az Európai Uniót gyengíti,a világgazdaság egyéb szereplőinek versenypozícióját automatikusan erősíti. Ez nagy gond,hiszen régóta tudjuk már,hogy a világgazdaság egyre szövevényesebb hálójában kontinensünk bennakadt.

Európa újraerősítését csakis kontinentális összefogással, áramvonalasan,fegyelmezetten lehet véghezvinni, a közös és a parciális érdekek fáradságos,higgadt összecsiszolgatásával,amihez nemcsak akarat,de türelem és nagyfokú empátia is szükséges.

Minden kis lépés,mely közös hazánkat,Európát,s benne Magyarországot erősebb szövetűvé,szívósabbá,ellenállóbbá teszi,fontos.

Nagyon sok múlik az európai centrum országain,hogy az intézményrendszereken,valamint saját "nacionáléjú" cégeiken és bankjaikon keresztül hogyan "bánnak" a kontinens többi országával.
De sok múlik a később csatlakozott országokon is,hogy hajlandók- e az Európai Unió nyújtotta védelem biztonságán és az Euró milliókon kívül az önként vállalt európai loyalitásra akkor is,ha annak kevésbé kellemes oldalai is megmutatkoznak.
Végül,gyermekeink jövője nagy mértékben függ attól,hogy a teljes földrajzi Európa mikor és hogyan válik majd politikai Európává.

Felelős,stratégiai gondolkodásra van tehát szükség, létünk minden szintjén. Civileknek és politikusoknak egyaránt.

Különösképpen vonatkozik ez az európai parlamenti képviselőkre.

Egy-egy tál lencséért,vélt,vagy akár valós nemzeti sérelmek miatt,vagy éppen ideológiai doktrinák bűvöletében,vagy szűk párt,illetve csoport érdekek miatt nem adhatjuk el Európa jövőjét.

A német-francia tengely formálódása nem ok nélkül gyorsult fel,és figyelmünket egy percre sem felejthetjük el Kelet Európáról,mindenek előtt Oroszországról.

Nehéz lesz megtalálni az európai arany középutat.De a történelem ki fogja kényszeríteni,hogy ráleljünk.

Ilyesmik cikáztak az agyamban,mikor leültem a hírcsatorna elé

végignézni az ún. magyar vitát,s a magyar miniszterelnök válaszát az EP strasbourgi ülésén,valamint az ezt követő sajtótájékoztatót.
Az Európai Parlamentet a kiábrándító epizódok ellenére is fontosnak és szükségesnek tartom.

És mégis,valami széttörött bennem.

A csalódottságom leírhatatlan. És nem magyarként átélt sértettségem okán,habár ez is megérne egy misét!De erről most nem írok.

Az Európai Unió állampolgáraként átélt csalódásomról van szó.

Valamennyi Magyarország ellen felszólaló képviselőnek komoly tárgyi tévedései voltak,az ideológiai és indulati töltet pedig hiteltelenné tette az egyébként intellektuálisan megfontolásra érdemes felvetéseket is.
Nemcsak, hogy a Magyarországgal kapcsolatos tudásuk volt hézagos,nemcsak,hogy nem ellenőrizték információikat és forrásaik hitelességét,
--de,ami még ennél is bántóbb,--mintha fogalmuk sem lett volna a világban zajló geopolitikai átalakulásokról,melyek kontinensünk egészét fenyegetik.


A klasszikus európai értékek egy részének(!) védelmében előadott teátrális performanszok akár 30 évvel ezelőtt is elhangozhattak volna.
Mintha megállt volna az idő...Mintha egyik felszólaló sem hallott volna még arról,hogy közös hazánk gazdasági-világpolitikai súlya, erkölcsi presztizse ijesztő gyorsasággal csökken.
Egyetlen Magyarországot ostorozó felszólaló sem említett meg egyetlen olyan kihívást,vagy fenyegető folyamatot,mellyel nekünk,európaiaknak őszintén szembe kell néznünk, és,hogy a magyar kormány legalább kísérletet tesz valamiféle válasz megformulázására,--a saját,igen korlátozott lehetőségeihez mérten.
Az Orbánt démonizálók lehet,hogy észre sem veszik,hogy Európa nap mint nap maga alatt vágja a fát? Ez képtelenség lenne!

Lehet,hogy tényleg nem látják, hogy mindez sokkal pusztítóbban jelentkezik az európai periféria strukturálisan gyengébb,kiszolgáltatottabb országaiban?

Ezek a zöld-pirosban játszó lánglelkű felszólalók nem hallottak arról,hogy mára maga az euróövezet,maga az euro került célkeresztbe?!
Liberális,baloldali érzékenységük miért nem „jelez be „ az Európa érdekeit,-- az európai tőketulajdonosok,és a bérből, fizetésből élők érdekeit egyaránt sértő-- globális tőke túlkapásaira?
Hogy van az,hogy egyetlen, Európa léte és jövője szempontjából v a l ó b a n r e l e v á n s gondolat sem hangzott el a bírálók szájából,---pedig az Orbán Viktor által adott magas labda színvonalas és tanulságos diszkusszió kiindulópontja lehetett volna.

A szinte csoportpszichózis alatt felszólaló liberális,északi zöld,konzervatív reformer és szocialista EP képviselők,-úgy tűnt-,egyáltalán nem voltak tudatában annak,hogy amit ott tettek és mondtak,az kizárólag Európa ellenfeleinek használhat,az európai ügynek aligha.

Legyintsünk,hogy az egész csak egy nagy színház?No nem,ahhoz túlontúl drága.És egyáltalán nem veszélytelen!Sem bel-,sem világpolitikai összefüggésben.

Hálás vagyok a magyar kormányt védelmébe vevő lengyel,litván,olasz,francia,német felszólalóknak(remélem nem felejtettem ki senkit).Saját bőrömön tudom ugyanis, milyen következményekkel jár a mainstream pszichozissal szemben a különvélemény megfogalmazása.

Azért vagyok hálás,mert a jogos kritikákat elfogadva,sértő volt mindaz,amit és ahogyan a mainstream ---Orbán Viktort megalázva--- egy iparkodó tagországával, Magyarországgal tett. A szinte kizárólag néppárti képviselőknek megvolt a bátorságuk és tisztességük a magyarok megvédelmezésére. Olyan ritka magatartásforma ez,amit nem lehet eléggé elismerő szavakkal illetni.

Egy tagország ilyen fokú megalázása,- nagyobb részt alaptalan vádak mentén –nagyon súlyos hiba,és

a magyar kormány szilárd Európa elkötelezettsége ellenére ,szerteágazó biztonságpolitikai hatásai lehetnek, -bár ne legyenek!- melyek lassíthatják,nehezíthetik és bonyolíthatják Európa égetően sürgőssé vált megerősítését. Kinek jó ez?