Menüpont:
ÉLETÜNK
Időpontja:
2013-07-04
Első 100 karakter:
A Tavares jelentés elfogadásának előestéjén - meggyőződéses Európa- pártiként - rezign...

Megnézem!


KORUNK


Miért is kell a honvéd a határra?

Nem létezik mérsékelt iszlám

Márai Sándor: Mennyből az angyal

MEGHÍVÓ Csángó estre

Dr.Petrasovits Anna programja

Nemzeti együttműködés nyilatkozata

Elfogadták a kettős állampolgárságról szóló törvényt

EP választás után - szociáldemokrata szemmel


Miért is kell honvéd a határra?
Az a qrva... !

A görög vámosok, összesen 14 hajókonténernyi fegyvert és lőszert találtak, a menekülttáboroknak szánt műanyag bútorok helyett!
/biztos, hogy háborúra kell berendezkedni!/
Akárki küldte, akárkinek, a szándéka nem menekülés, hanem támadás!!!
(Ez a mennyiség, lazán becsülve, több ezrednek elegendő az első támadáshoz...)
Greek customs personnel and police have captured 14 containers full of weapons and ammunition, disguised as plastic furniture items destined to refugee camps in Europe . Is this a case of the comeback of the Trojan Horse ???





„Nem létezik mérsékelt iszlám” – „Mi láttuk a Gonosz arcát: az iszlámot”
(forrás: www.katholisches.info – 2015. augusztus 31.)

„Ha még mindig létezne olyan ember, aki úgy véli, hogy az Iszlám Állam (IS) nem az iszlámot reprezentálja, akkor annak tudnia kell, hogy téved. Az Iszlám Állam az iszlámot képviseli, mégpedig száz százalékosan.”
Ezek a szavak a katolikus iraki pap, Douglas Al-Bazi, Erbil plébánosának szájából származnak. Al-Basi vendégszónok volt a Comunione e Liberazione Közösség (CL) Riminiben rendezett találkozóján. Szinte senki nem mert eddig ilyen világosan fogalmazni, mint ez az iraki katolikus pap, aki testén viseli az iszlám sebeit. Erbil plébánosát kilenc évvel ezelőtt rabolták el és kínozták meg a dzsihádisták. „Az első négy nap még inni sem adtak semmit.”
Al-Bazi atya nem fogalmaz diplomatikusan, ahogy mostanában az iszlámmal kapcsolatban dívik. Világos szavakkal kimondja, amit gondol. Ami mondani akart, az nem egyezett meg azzal, amit a nyugati tanszékeken hirdetnek, és amit szívesen hallgatnak. Az ő szavai annál inkább összhangban vannak mindazzal, amiről a Közel-Kelet keresztényei beszámolnak.
Douglas Al-Bazi két keresztény menekülttábor lakóinak lelkigondozója Ankawa mellett. „Egy évvel ezelőtt kora reggeltől késő estig keresztények ezrei menekültek hozzánk.” Egy exodus, aminek még nincs vége, „mert a gyilkos bandák tovább öldökölnek”. „Büszke vagyok, hogy iraki lehetek, szeretem hazámat. Hazám azonban nem büszke arra, hogy én is egy része vagyok.
Ami az én embereimmel történik, az genocídium, népirtás. Kiáltom felétek: Ne konfliktusról beszéljetek. Ez népirtás!”
Al-Bazi nem akar „mérsékelt iszlámról” hallani semmit. „Ha az iszlám köztetek él, talán elfogadhatónak tűnik a helyzet. De ahogy valaki mohamedánok között él, minden lehetetlenné válik. Ha mi, keresztények elhagyjuk országunkat, akkor ott nem marad többé senki, aki világosság és sötétség között különbséget tudna tenni.”
„Némelyek azt állítják, hogy olyan sok mohamedán barátom van, akik szimpatikusak. Igen, persze, hogy szimpatikusak, itt, nálatok. Ott azonban egészen más a helyzet.”
Ott a keresztényeket üldözik, vadásznak rájuk, bezárják, megkínozzák, megölik őket. Minden eszközt bevetnek, hogy megtagadják keresztény hitüket, ebbe tartozik a rituális tömeg-megerőszakolás, amit néhány iszlám országban a büntetés egyik fajtájának tartanak. A Biblia birtoklása bűntett, a szentmise celebrálása tilos. „Visszaestünk az első vértanúk elrejtett barlangokban ünnepelt titkos szentmiséinek a korába”, mondta Erbil plébánosa.
Al-Bazi atya minden nap kockáztatja, hogy a nyílt utcán gyilkolják le. Ennek ellenére elfogadta a meghívást Riminibe, és erős hanggal szólt a süketté vált Európához, ami olyan hangokat, mint az övé, nem akar hallani.
„Amikor kilépünk egy templomból soha sem tudhatjuk, hogy egy templomba valaha még élve beléphetünk-e. Bagdadban az én templomomat is felrobbantották, a szemem előtt. Gépfegyverrel lőttek a lábamba. Előbb vagy utóbb valószínűleg meg fognak ölni.”
„Amikor elrablásom során láncra verve tartottak, láncom szemeit a rózsafüzér imádkozására használtam. Nem könyörgök hozzátok segítségért. Nem vagyok megfélemlítve, ahogy népem sem megfélemlített többé. Úgy gondolom, hogy meg fognak semmisíteni minket. De azt is gondolom, hogy az utolsó szó mégsem az övék. Jézus azt tanította nekünk, hogy nekünk is hordanunk kell a keresztünket, és mi, a Közel-Kelet keresztényei pont ezt tesszük. Nem az a döntő, hogy keresztünket hordozzuk, hanem az, hogy a végsőkig vállaljuk keresztünket. Készek vagyunk erre.”
Beszéde végén Douglas Al-Bazi plébános figyelmeztette a nyugatot: „Ébredjetek fel! A halálos kór ajtótok előtt áll. Benneteket is meg fognak semmisíteni. Mi, Közel-Kelet keresztényei vagyunk az egyetlen csoport, aki a Gonosz arcát láttuk: az iszlámot.”




Gondolatok Fukuyama professzor levele kapcsán…2. Ágyúval lőnek verébre?


A világhírű filozófus levelére visszatérve, a szellemi támadások január elején kezdődtek,és tárgyuk olyan típusú vagy jelentőségű ügyek,amelyek normális esetben nem váltanak ki világméretű érdeklődést,különösen nem egy világpolitikai-stratégiai szempontból jelentősnek nem számító országban.
Szokatlan a támadássorozat átütő ereje,a nemzetközi sajtóban megjelent cikkek gyakorisága,
a nyilatkozattevők magas társadalmi presztizse,a nemzetközi érintkezésben elfogadhatatlan hangnem,és a téves találatok ijesztően nagy száma.
Márai Sándor: MENNYBŐL AZ ANGYAL

Érdekes a roham időzítése is,--az IMF –fel való tárgyalások megkezdése előtti napok,és hetek.

Van egy magyar közmondás:”Ágyúval lőnek verébre.” Nem tartom ugyan magunkat verébnek,de tényleg van valami nevetséges abban,ahogy a világ nagy véleményformálói szellemi ágyúlövedékekkel borítják el ezt a 92 000 négyzetkilométernyi országot.


Nevetséges, egy demokratikus világrend egészére nézve pedig sajnos ijesztőn szánalmas.






Petrasovits Anna



„Látják, hogy a nap is másként süt!”- főbb gondolatok Orbán Viktor nemzetközi sajtótájékoztatóján, 2010. április 26-án


A Fidesz-KDNP első lépése egy olyan törvényjavaslat előterjesztése lesz, amely az átadás-átvétel érdemi meghatározása érdekében születik. Vagyis, hogy milyen helyzet van az átadás pillanatában az országban, és pontosan mit fog átvenni az új kormány.

A választások eredménye egyszersmind a demokrácia és az Uniós elkötelezettség megerősítését jelenti.

A 2010. áprilisi választás több volt, mint a rendszerváltás utáni 6. választás. Forradalmi jelentőségű változások történtek a választófülkében.

Levontuk a 20 év tanulságait, amennyiben politikai rendszert nem lehet váltani, mert abból csak egy elhúzódó átmeneti korszak születhet. Egy rossz rendszert meg kell dönteni, meg kell buktatni, és meg kell alapítani egy újat. Az új rendszert tartalommal kell megtölteni.

Mi dőlt meg 2010. áprilisában? Egy kínos, keserves átmeneti korszak, amely egy közép-európai oligarcha rendszerbe torkollott. Azaz, bizonyos gazdasági csoportok befolyásuk alá vonták a politikát. A parlament és a kormány magánérdekeket kezdett el szolgálni. Tegnap véget ért az oligarchia-rendszer.

Mi született meg? A nemzeti együttműködés rendszere. A politikának tilos a magánérdekről szólni, a politika csak a közjóról, a közérdekről szólhat.

A nemzeti együttműködés rendszerében a határon túli magyarok is benne vannak. Orbán Viktor arra kéri vezetőiket, gyűljenek össze, és fogalmazzák meg azokat a gondolataikat, melyekkel az új parlamenthez és kormányhoz fordulnak.

Többen felvetik, mire fogjuk használni a kétharmados erőt? Legelső feladatunk a gazdasági növekedés beindítása, valamint az ország egyes, szinte leszakadt térségeiben a közbiztonság azonnali megerősítése. Csak ezután következhet minden más!

Az alkotmányos változtatásokat később, az együttműködéshez méltó módszerekkel fogjuk végrehajtani. Nagy energiát fogok fordítani az ország vezetői és az emberek közti kapcsolattartásra, egy nemzeti konzultációs rendszer keretein belül. A nemzeti ügyek programjának megfelelően, a rend, a gazdaság, az egészségügy, a szociális kérdések és a demokratikus normák témájában az elkövetkező hetekben nagyszabású nemzeti konzultációkkal fogunk színre lépni.






Hűség a Hazához


A budai vár Hadtörténeti Múzeumában az 1848-as szabadságharcra, az 1956-os forradalomra emlékezvén tartották meg az Igazolt Magyar Szabadságharcos Világszövetség "Hűség a hazához" érdemrend-átadót, melyen 64 kitüntetett vehetett át kitüntetést Bocskay T. Józseftől, az Igazolt Magyar Szabadságharcos Világszövetség elnökétől. A kitüntettek a huszárok sorfala előtt vonultak be, köztük dr. Petrasovits Anna, a Szociáldemokrata Párt listavezetője is. "Történelmet nem lehet meghamisítani, ezért a történelmi Szociáldemokrata Párt, ezért ott vagyunk az Anna mellett mindig az igazságért, mert első az igaz történelmi Szociáldemokrata Párt." - ezen szavak kíséretében adta át Bocskay T. József dr.Petrasovits Annának az '56-os Magyar Szabadságharc Lovagkeresztjét.

Erre az emlékezetes eseményre kísértük el dr. Petrasovits Annát és büszkének éreztük magunkat, hogy irányítása alatt részt vehetünk a Szociáldemokrata Párt munkájában, megújulásában. A kitüntettetek soraiban szerepelt még Balázs Péter színművész, a Szigligeti Színház igazgatója, aki kitüntetését a magyar nyelv igaz megőrzéséért vehette át. A kitüntettek között megtalálható volt még számos médiaszemélyiség, többek között a Duna Televízió öt munkatársa is.

"Bocskay T. Józsi bácsi minden évben könnyekkel a szemében búcsúzik, és mi minden évben könnyekkel a szemünkben búcsúzunk".

Szívből gratulálunk, Anna!

Fein Erika



A szociáldemokráciáról - röviden

Mi a szociáldemokrácia?

A szociáldemokrácia a 19. század második felében keletkezett társadalmi, politikai elmélet a kapitalizmus ellentmondásainak, a tőke-munka ellentétének tompítására.

A munkásmozgalom azon irányzata, amely elutasítja a társadalom erőszakkal való megváltoztatását, a diktatúra minden fajtáját, a proletárdiktatúrát és a fasizmust.

A tőke-munka együtt hozza létre az anyagi és szellemi jólétet. Ezért a szociáldemokrata politika a harmonikus együttműködésüket szolgálja.

Érdekütközés esetén a kiszolgáltatottabb fél, a munka, a munkás, a bérből-fizetésből élő politikai képviseletét látja el a társadalmi béke megőrzése érdekében.

A szociáldemokrácia több mint száz éve védi Nyugat - Európában a bérből és fizetésből élőket.

Célja a dolgozó ember beemelése a polgári társadalomba. Elvetjük a vagyon, az iskolai végzettség, a vallás, a bőrszín alapján történő negatív ítélkezést.

A bérből és fizetésből élőknek is joguk van beleszólni a parlamenti demokráciába.


A modern polgári nemzetbe nemcsak a kiváltságosok, hanem mindenki beletartozik. Az emberhez méltó életre minden dolgozónak joga van.

A szociáldemokrácia horizontálisan szerveződik. Támogatja a kis közösségek szerveződését és öntevékenységét.

Több mint száz éve sikerrel támogatja a szövetkezeti mozgalmat, ami a kistermelők gazdasági önvédelmét látja el.


A szociáldemokrácia a szakszervezeti mozgalomból nőtt ki. A szakszervezet a munkások, és alkalmazottak gazdasági érdekvédelmét látja el. A szociáldemokrata párt pedig a parlamentben a politikai érdekeikre őrködik.

A szövetkezeti és a szakszervezeti mozgalom is fontos önvédelmi szerveződés. Kiváló terepe az öntudatos közpolgárok, szociáldemokrata politikusok kinevelődésének.


A szociáldemokrata mozgalom szerves része az önművelés, a népfőiskolai képzés, a kulturális, szociális, közösségi önkéntes munka.

A szociáldemokrácia mélységesen tiszteletben tartja az egyén lelkiismereti-, gondolati- és vallásszabadságát. Védi a hagyományos emberi kapcsolatokat, közösségeket és értékeket, mint amilyen a hazaszeretet, a családi élet, az anyaság, az emberi élet tisztelete.


Az államnak korunkban is fontos gazdaság-társadalom- és kultúraszervező feladata van! A sikeres országok tapasztalatai egyértelműen bizonyítják ezt.

A szociáldemokrácia a tőke, az áru és a munkaerő szabad nemzetközi áramlásának híve. Ám a világgazdaság működésének szabályozottságát támogatja. Ezt a világ stabilitása és a gyengébb országok védelme érdekében teszi.

Nyugat-Európában a munkásmozgalomnak ez a polgárosult változata, a szociáldemokrácia vált általánossá!

Portugáliától Svédországig, Ausztriától Izlandig az európai politikai berendezkedés egyik alappillérévé vált. A kereszténydemokrata néppártokkal váltógazdaságban szolgálja a nemzetek és az egységesülő Európa jólétét.

A jólét társadalmi közérzet! Nem csupán pénztárca! Megélhetés, önbecsülés, értelmes célok, egymás elfogadása, igazságosság, tisztelet, bizalom, kölcsönösség, egymás mellett létezés. Nemcsak kenyérrel él az ember.

És nálunk hogy volt ez?

Közép- és Kelet-Európában viszont a radikális kommunista, marxista, leninista pártok törtek egyeduralomra a második világháború után.

Pedig Magyarországon a Szociáldemokrata Párt volt az első párt, 189o-ben alakult.

Aktív, megbecsült parlamenti párt volt 1922-től végig a Horthy korszakban. Védte a bérből, fizetésből élők érdekét. A Bethlen-Peyer paktummal hozzájárult a két világháború közti társadalmi békéhez.

A kommunista párt ekkoriban illegalitásban volt, tagjai börtönökben ültek, vagy Moszkvába menekültek.


1948-ban fordult a kocka.

Az orosz tankok árnyékában a kommunista párt minden pártot felszámolt. A szociáldemokrata pártot erőszakosan beolvasztotta a kommunista pártba.

De sok szociáldemokrata ellenállt.

A nem egyesülőket az állampárt börtönbe vetette, megkínozta, kivégezte.

A Szociáldemokrata Párt vagyonát elkobozta, és abból, azóta sem adott vissza semmit. Sok szociáldemokrata vezető emigrálni volt kénytelen.

A Szociáldemokraták részt vettek az ’56-os forradalomban, Nagy Imre második kormányában Kéthly Anna, Kelemen Gyula, Fischer József kapott miniszteri tárcát.

A forradalom leverése után menekült el a szociáldemokrata emigránsok második hulláma.

A kommunista egypártrendszer egészen 1989-ig tartott.

Miért szorították ki a szociáldemokratákat a rendszerváltásból?

A Szovjetunió által vezetett kommunista világrendszer 1989-ben összeomlott. A rendszer átalakítását azonban a régiből átalakított erőközpontokból irányították.

Hiszen nem is volt más. A reformkommunista hatalom tárgyalt a „szabad világ”-gal.

A kommunista diktatúrát egyik napról a másikra a neoliberális diktatúra váltotta fel. Száznyolcvan fokos fordulat következett be. (Azokat a kommunistákat, akik ezt a fordulatot, akár erkölcsi okokból, nem fogadták el, kitaszították. Belőlük lett a Munkáspárt.)

1948-ban a kommunisták államosítottak, 1989-ben pedig privatizáltak. Kitették a táblát: Magyarország eladó!

A magyar nemzet 15o éve építgetett vagyonát, - mintha a sajátjuk lett volna! - szempillantás alatt külföldi cégeknek eladták.


Külgazdasági kapcsolatainkat előnytelenül és felelőtlenül szétzilálták. A világgazdaságba való visszatérésünk rendkívüli veszteségek elszenvedésével zajlott le. A munkanélküliség és az infláció próbára tette a bérből és fizetésből élő családok türelmét. A segélyeken és a nagy ellátórendszereken keresztül patakokban folyt a közpénz, elkerülendő a társadalmi elégedetlenséget. A hamis társadalmi béke alapja az lett, hogy fogja be mindenki a száját, a nagyok nagyot lopnak, a kicsik meg kicsit. A vége csak ez lehetett: az ország elzálogosítása.

Mégis, a gaz imperialistából fehér lovon szőke herceg lett.

A békából királykisasszony.

Bárkit inkább elfogadtak, csak a szociáldemokraták ne jöjjenek! Csak egy demokratikus, európér baloldal fel ne álljon!

A nagy, hierarchikus rendszerekhez szokott reform kommunisták szempillantás alatt léptek át a nagybankok és multik világába. A pártközpont és a cégközpont utasítása annyiban hasonlít egymáshoz, hogy gondolkodás nélkül végre kell hajtani.

Villámgyorsan megkezdődött az államhatalom szétzilálása. A szélsebes privatizációt csak az államigazgatás összeroppantása tudta felülmúlni.

A volt kommunisták egy része - a neoliberalizmus új apostolai egyszerre hoztak létre egy eddig nálunk ismeretlen információs- gazdasági- vagyoni szervezettséget, és egy Magyarországon eddig soha nem ismert káoszt és nihilt.

A szemünk előtt nőtt ki egy az állami vagyon, és az európai uniós pénzek manipulálásával megtollasodott komprádor burzsoázia a maga arcátlanságával és félműveltségével. Tucat számra jelentek meg a soha senki által számon nem kért politikai par-venük.

Ezek a nagyvállalkozók és nagypolitikusok egy percig sem tudnának létezni a víz tetején, az igazi vállalkozói és politikai piacon, az állam kövérre fújt úszógumija nélkül!

A reformkommunisták 2o év szorgos munkájával összehozták azt, hogy ma Magyarországot egy egykori kiszesekből álló, kisszámú lumpen burzsoázia tartja pórázon.

A saját népével szembefordított, elidegenített erőszakszervezettel.

A másik oldalon egy atomizált, szárnyaszegett, cserbenhagyott, önvédelemre talán lassan már képes társadalmat látunk.

Mindez nekünk, szociáldemokratáknak nem meglepetés. A 2o év történetének zárt logikája van.

Minden politikai és már azon kívül eső (!) eszközt felhasználtak azért, hogy a rendszerváltáskor a szociáldemokraták ne kerüljenek a parlamentbe.


Hát ezért.

Óriási személyes áldozatvállalásunk, átgondolt programunk, pontosan bekövetkezett előre jelzésünk minket igazolt.

Igazunk birtokában, tegyük a dolgunkat.

Keressük meg egymást, építsük újra a magyar baloldalt!

A kommunisták ugyanolyan brutálisan viselkedtek a szociáldemokratákkal, mint 1848-ban. Csak az volt a szerencsénk, hogy más történelmi korszakban voltunk!


A 2o év –sajnos- minden előrejelzésünkben minket igazolt.

Az egykor a magántulajdonokat államosító, az imperializmus ellen harcoló, az ellenfeleiket kíméletlenül likvidáló kommunisták második, harmadik nemzedéke már más eszméket követett. A hajdani marxistákból, maoistákból, csegevara rajongókból áttért neoliberálisok a neofiták buzgalmával szapulták az állami tulajdont. Széthordták, kiárusították a magyar nép által több generáción keresztül létrehozott nemzeti vagyont.

A magyar gazdaság rendkívül előnytelenül kapcsolódott vissza a világgazdaságba.


Szétszakították hagyományos külgazdasági kapcsolatainkat, keleti piacainkat, főként az orosz, a KGST, és az arab piacainkat, ezzel sokkszerű dominóhatást indítva el.


A munkanélküliség és a szociális problémák” kezelése”, a strukturális átalakítások, a nagy elosztórendszerek szakszerű reformja elmaradt, a fejlődő világban jól ismert adósságcsapda, a minden képzeletet felülmúló állami korrupció, az államigazgatási tehetetlenség csak ide vezethetett, ahol most vagyunk.

A kérdés most az, hogy a nép honnan várja sorsának jobbra fordulását? És hogy végre hajlandó-e valamit is tenni saját maga a sorsa jobbra fordulásáért?

A kérdések kérdése azonban az, hogy a hivatalos „magyar progresszió” beismeri-e végre történelmi tévedését: a szociáldemokraták szétzúzásával a szocializmusból a kapitalizmusba való átmenet potenciális kiegyensúlyozó erejét tették tönkre.


Módszereikkel életre hívták a nemzeti radikalizmus egyre agresszívabb változatait.

A váltás 2o éve ugyanis a teljes politikai érték és erkölcsvesztés korszaka volt.

Ez nem tekinthető a rendszerváltás szükségszerű velejárójának. Ez sokkal szomorúbb annál.

Tévedés, hogy egy baloldali – liberális politika sikerét fenn lehet tartani az ellentétek kiélezésével, a társadalmi indulatok mesterséges felkorbácsolásával. Ez játék a tűzzel.

A szociáldemokraták más utat járnak. Történelmi tapasztalataik vannak.


A Szociáldemokrata Alternatíva Egyesület (SZDA) 2010. január 27-én 14 órakor A rendszerváltástól a szélsőségek térnyeréséig címmel konferenciát szervezett, melyről az Index (www.index.hu) készített egy összefoglaló videót.


Íme:

http://index.hu/video/2010/01/29/ujult_erovel_a_neoliberalizmus_ellen/


Petrasovits Anna megnyitóbeszéde a konferencián:


Igen tisztelt megjelentek!

Szeretettel köszöntöm Önöket. Ma arról fogunk eszmét cserélni, hogyan jutottunk el egy euforisztikus rendszerváltástól a mai nyomorúságos rendszerpangásig. Megtisztelő, hogy felkért előadóink elfogadták meghívásunkat, mindannyiuknak nagyon köszönöm!

Köszönettel veszünk minden hozzászólást, mert a kollektív bölcsességre igencsak szükségünk van.

Biztosan sokan gondolják, hogy mintha a kollektív bölcsesség elhagyta volna a magyar közgondolkodókat, éppen a társadalmi átalakulás kritikus pillanataiban.


Mintha a magyar szellemi élet legjobbjai kómában lettek volna. Mindenekelőtt le kell bontanunk a hagyományos jobb- és baloldal közötti falat. A falakon át kell mászni!


Igazak Illyés Gyula sorai, szabadon: - Nem az a lényeg, hogy honnan jössz, hanem az, hogy merre tartasz! Ezért mindenkit szeretettel látunk itt.


Lelövöm a poént: A neoliberalizmus a világon mindenhol, törvényszerűen ide vezet.

De nézzük, mi is volt a lényeg.

1990-ben megszűnt a kétpólusú világrendszer. Magyarország, nyilvánvalóan a világgazdaság félperifériájára került.

A rendszerváltás legkritikusabb feladata a globális világgazdaságba való visszacsatolásnak a végrehajtása volt.

Azok, akik levezényelték, nem jól oldották meg ezt a történelmi feladatot.

Pedig csodálatos, vissza nem térő helyzet, egy nagy össztársadalmi vállalkozás lehetett volna!

Ám mi történt?

Kis irodalmi túlzással azt mondanám: egy bűnben fogant rendszerváltás. Ez történt.

Először is egy nagy, össznemzeti változás küszöbén nem szabad hazudni.

El kell mondani, hogy most visszatérünk a kapitalizmushoz. Egy szabályozott, ütemezett, átlátható átmenetet akarunk, hogy a társadalom szenvedéseit minimalizáljuk.

A közszolgáltatók maradjanak állami tulajdonban, az életképes mezőgazdasági és ipari szövetkezetek szintén, minden mást fokozatosan, nyilvánosan, társadalmilag ellenőrzött formában privatizálunk, a hazaiak versenyhátrányát enyhítjük!

Az állam osztogató-fosztogató funkcióját megszüntetjük, de a leginkább veszélyeztetett rétegek számára erős kézzel tartott állami közmunkaprogramot, erősszálú védőhálót feszítünk. A keleti piacainkat nem adjuk fel, hiszen ez tömeges munkanélküliséghez fog vezetni, kerüljük el az adósságcsapdát.

Vagyis

Határozottság,

Lépcsőzetesség,

Társadalmi felelősség,

Nemzeti szempontok, Erkölcsi megfontolások.

VOLT EGY SZOCIÁLDEMOKRATA ALTERNATÍVA!

A hatalomban lévő technokrácia azonban különös vonzalmat érzett a neoliberális gazdaságpolitika iránt. Egy strukturálisan gyenge gazdaság számára ez maga a halál.

És innentől, mi szociáldemokraták már tudtuk a folyamatot. Deklasszálódás, félperifériás helyzet, az ország erőforrásainak kiszivattyúzása, belpolitikai destabilizálás, gazdasági pangás, társadalmi lecsúszás, kulturális sivatagosodás, a társadalmi konfliktusok kezeletlensége. A szélsőségek megjelenése. Bejött.

„Nem láttuk akkor még ezt, meg azt, nem volt még tapasztalatunk, későn jöttünk rá….” hallottam nemrég egy amúgy magas színvonalú előadásban, - természetesen ez is kései apológia.

A rendszerváltás hajnalán kettős beszéd folyt. Nyilvánosan komoly emberek még modellváltásról vitatkoztak, reformokról, kisebb-nagyobb foltozgatásokról. A színfalak mögött azonban már kész volt a Gazdasági Társaságokról szóló törvény.

Színlelések, hazugságok, figyelemelterelések, őszintétlenségek, hatalommal való visszaélés és parasztvakítás – így született az 1990 utáni rend, helyesebben káosz, a magyar vadkapitalizmus.

S hogy miért húzódott ilyen hosszúra a villámháború?

A segélyezés mókuskereke, a nagy ellátórendszerek pazarlása, a feketegazdaság és a bűnözés megtűrése beköpte a szemeket, és betapasztotta a szájakat.

A nagyok nagyot loptak, a kicsik meg kicsit. A gulyáskommunizmus metamorfózisa volt ez. Átalakulása gulyáskapitalizmussá.

A gazdasági-politikai hatalom először 2006-ban adta a lakosság tudtára, hogy erőszakszervezete immár készen áll, vége a gulyáskapitalizmusnak.

A lakosság még meglévő lapjait visszavonták, a hatalomét újra megcinkelték.

A politikai parvenük trükkök százaival pótolták az államvezetés és kormányzás munkáját. És sokáig nem is rosszul.

A minden képzeletet felülmúló bűnszövetkezetben folytatólagosan elkövetett csalás, lopás mégis eltörpül azon károkozáshoz képest, amit a társadalomban, az egyes ember lelkében okoztak. A fő bűn az egymás ellen uszítás, az amúgy is gyenge társadalmi és nemzeti szolidaritás kiirtása.

S most, Hölgyeim és Uraim, be kell avatnom Önöket a Négy Nagy Alaptrükkbe.

Nézzük hát, voilá:

A Négy Nagy Alaptrükk:

Az első kettőt még a ’90-es évtizedben találták ki:

1. Az állampárti átalakítás előkészítetlenségét, konstrukciós hibáit és morális bűneit egy csavaros mozdulattal dobd át a volt ellenzékre. Ezzel lejáratod majd, és megutáltatod őket, miközben balkezeddel a szakértelmet pörgeted, a jobbal gyorsabban lophatsz majd.

Ördögi, még nem ismertük, be is jött!

2. A düh és tehetetlenség, a nyilvánvaló frusztráció gyűlik, tárgyat keres, és talál majd. A posztkádári- neoliberális technokrácia megint ügyes csavarral, elhitette, hogy ő ártatlan, mint a ma született bárány, ám a suttogó propagandában tűrte, és tétlenségével támogatta az úgynevezett népi antiszemitizmus felbukkanását.

Persze a jobboldali veszély és a gyilkos indulatok ellen tiltakozván derék mozgalmak születtek. Ezek aztán élezték az indulatokat, mert durva vagdalkozással alaptalanul bántottak meg milliókat.

Hasznosnak bizonyultak viszont a posztkádári nomenklatúra hatalmat megkaparintó részének és az exmaoista álliberális akciócsoportok barátkozásának legitimálása.

Röviden: a fehérgalléros állami bűnözést – told át a zsidóságra. Ördögi, de ismerjük!

Ahogy az emberek elkezdtek gondolkodni, ezek az alaptrükkök kezdtek kifulladni.

A két másik alaptrükkel azonban még lehetett mit kezdeni:

3. Minthogy az ostoba gazdaságpolitika miatt a bérterhek irreálisan magasak voltak, a tőkehiány miatt azonban ez nem tolhatta a technológiát a tőke-intenzív ágazatok, és üzemi megoldások felé, a munkaerőpiacon mind nagyobb keletje volt a határon túlról érkező vándormestereknek és vándormunkásoknak, akik bejelentés nélkül, alacsonyabb órabérekért is kénytelenek voltak munkát végezni, mint a Trianoni Magyarországon maradt kollégáik. Ki ne hallott volna „románozni”, ami természetesen a határon kívül rekedt magyar testvéreink cinikus, érzéketlen megnevezése volt, mit sem törődve néma fájdalmukkal.

Ebből az ember alkotta gazdasági helyzetből tenyészett ki a 23 millió román inváziójáról szóló hitvány pszichotriller. És a 2004. december 5-i elpancserkodott, a kettős állampolgárságról szóló népszavazás szégyene.

Röviden: a mesterségesen létrehozott alacsony foglalkoztatási rátából fakadó kétségbeesést, és elkeseredettséget- told át a „románokra”. Ördögi, még nem ismertük, be is jött!

4. A szociális háló teljes szétesésével, az állam közhatalmi funkciójának teljes és jórészt tudatos szétmállasztásával eljött az idő a negyedik alaptrükk bevetésére.

Falvainkba beköltözött a rettegés, idős emberek nem mernek elaludni, egyedül a házat ma már csak a bolond hagyja, veteményesét úgy védi, ahogy tudja. Nem lát, nem hall, nem is jelent, lapít, fél, és szívében lassan kicsírázik a gyűlölet.

A szemforgató jogvédő, az intézkedésre rest rendőr a lehető legrosszabb úton jár.

A nyomában járó együttérzés, a fokozatosan kialakuló szolidaritás, a kényszer és félelem vásott, beteg gyümölcsöt terem.
Miközben a magyar cigányság egy része teljes mértékben és sikeresen integrálódott a magyar nemzetbe, egy másik része tiszteletreméltó életvezetéssel nap, mint nap bizonyít a befogadásért, a közbeszéd nem róluk szól, a média semmi érdeklődést nem mutat irántuk.

A közröhejes, vagy a putris, kaszás, kapás, késes produkciók, azok persze mennek, megvetést, konfliktust, gyűlöletet generálva a már pozitívan semleges erőtérben is.

Röviden: egy mesterségesen rossz szociálpolitikával megpatkolt nemlétező gazdaságpolitikádból következő bűnözést nevezd el megélhetési bűnözésnek, majd a köznyelv úgyis cigánybűnözésként fogja használni, - szóval toldd át a cigányokra!

A négy alaptrükk valóban alkalmas volt a magyar társadalom érzelmi-szellemi szétzilálására.

A lelepleződéstől való félelem dobta felszínre a hiperaktív csodatevőt, a mágust. A tempó meglódult, a csatazaj fokozódott, a klientúra átrendeződött.

Akciók, terrorcselekmények, botrányok, a gyűlölet, a félelem, a megvetés és a szorongás mágiája, ünnepeink megszentségtelenítése, kardlapozás, gumibotozás, könnygáz és paprikafüst, rabszállító kocsik és vízágyúk, bilincsek és falanszterrostélyok, mind a politikai színház kellékei.

Politikai démonok, feketeruhás nagyszakállúak, havasi szőröstalpúak, tetovált aranyláncúak, szlovák terroristák. Micsoda rémálom! Jaj! Mindig mások a hibások, soha nem ők. De végül Cipolla kezéből kiverték a pálcát.

És most itt állunk. Ellen-állunk. Cassandra jóslata beteljesült, - ezt sajnálattal, és nem önelégülten mondom.

De nincs még egy húsz évünk. Virágzó magyar polgárságot, elkötelezett nemzeti burzsoáziát, erős szakszervezeteket, világra nyitott magyar kultúrát, európer-magyar államiságot akarunk!

MOST!

Hosszú távon nincs más alternatíva, csak egy szociáldemokrata alternatíva!



Nagysikerű előadást tartott Gazsó Ferenc professzor a Peyer Károly Társaság által szervezett vitaesten.


Az előadás három témakört érintett.

1. Hogyan írható le a jelenlegi helyzet ma Magyarországon?

2. Miért alakult így, ahogy alakult?

3. Milyen alternatívák vannak?


Magyarországon ma félperifériás válságtársadalom van. A válság a társadalom minden szféráját átszövi. A rendszerváltáskor Magyarországot nem állították felemelkedő pályára. A rendszerváltás igazi értelme az lett volna, hogy beinduljon egy felzárkózó kapitalizálódás, ám gazdaságunk ilyen pályára nem állt. Ehelyett a megtermelt erőforrások kiszivattyúzása, és a teljesítmények legteljesebb körének erodálása folyt és folyik.

A magyar elit a washingtoni konszenzus ajánlásainak megfelelően a gyors privatizálásban, a liberalizálásban, az áruk és tőke szabad beáramlásában vélte megtalálni a megoldást.


Gazsó professzor szerint a magyar elit nem azért fogadta el a washingtoni ajánlásokat, mert meg akart felelni, hanem őszintén hitte, hogy a multik bekapcsolásával sikerül Magyarországot dinamizálni.

Mindez óriási illúziónak bizonyult. A drasztikus és szervetlen változtatással a GDP rohamos csökkenése, a mezőgazdaság összeomlása, az úgynevezett vidéki zárványtársadalom kialakulása, (- mintegy 11oo kilátástalan jövőjű településünkről van szó!-), és egy másfélmilliós „ underclass” kialakulása következett be.

A multikból álló domináns gazdaság nem vesz részt a társadalmi újratermelésben, a társadalom pedig, mivelhogy a gazdaság hozamához nem jut hozzá, adósság felvételére kényszerül ahhoz, hogy a társadalmi újratermelés funkcióit el tudja látni.



A multik végül is alacsony szinten járultak hozzá a foglalkoztatáshoz, mintegy 6oo ezer főt szívtak fel.

Mindeközben Magyarországon megjelent egy a munkaerőpiacról életre szólóan kiszorult eltartott tömeg.

Az esztelenül lebonyolított privatizáció, melynek mintegy 7o %- a multik magyar állami tulajdonhoz juttatását jelenti, Magyarországot az adósságcsapdán túl egy másik csapdába, egy foglalkoztatási csapdába is belekergette. A multik által uralt gazdaság és a hazai gazdaságrész között nincs, vagy alig van kapcsolat.

A magyar rendszerváltó elitnek későn esett le a tantusz, és ekkor sem tudtak változtatni. Most már egy politikai fordulat sem elég, hanem új bevonandó forrásra van szükség.


Az elit tökéletes alkalmatlanságát mutatja, hogy a humán erőforrások újratermelése katasztrofális állapotban van. Megdőlt a piaci önszabályozás alapaxiómája, és az a törekvés, amely a társadalom újratermelését és a profitmaximálást egymástól elszakítja, mely az oktatást és egészségügyet is a tőke megtérülési törvényének veti alá.


A neoglobalista, neoliberális politika a lakosságot kétségbeejtő helyzetbe kergette. Egy mára már elviselhetetlen struktúra alakult ki. Az állami tulajdon fenti módon bemutatott eltulajdonításával intézményesült Magyarországon a korrupció, virágzik a feketegazdaság. A tulajdonkoncentráció ellehetetlenítette a középtulajdonosi réteget,a lakosságnak csupán 1o %-a érzi úgy, hogy „jól járt” a rendszerváltással.


Nincs az ország vezetésére alkalmas elit.

Ami van, az Magyarország számára maga a szerencsétlenség.

Egy részük a volt kommunistákból kialakult neoliberálisok, másik részük a csak a hatalmi pozíciók megtartásában érdekelt hatalom-technikusi réteg

A jelenlegi világválság egyben az újglobalista paradigma bukása.

Fel kell készülnünk az új paradigmára. A lakosság tűrőképessége elfogyott, a vezető réteg teljesen hiteltelen lett. A civil társadalom ma is gyenge, mert a civilszférát is lepusztították. Az ország apátiában van.

Káosz várható, és egyáltalán nem biztos, hogy találunk ebből békés kiutat.

Van-e alternatíva?

Rendszerkorrekcióra van szükség. Új alkut kell kötni a multikkal, hiszen extraprofituk lehetőséget teremt arra, hogy a magyar munkaerő újratermelése költségeinek egy részét ők fizessék meg.

Emelkedő pályára kell állítani a magyar gazdaságot.


Ennek a programnak az elemei készen vannak a különböző szellemi műhelyekben. Nem lehet megkerülni a közteherviselés átalakításának szükségességét. Össze lehet szedni az oktatásra, egészségügyre szükséges összegeket.

Újra kell értelmezni az állam szerepét, vissza kell építeni a weberi értelemben vett állami funkciókat!


A fenti rekonstruálás csak önkényesen és töredékesen adja vissza Gazsó professzor úr magas színvonalú előadását. Mégis, úgy gondoltam, így is közreadom honlapomon az általam legfontosabbnak ítélt összefüggéseket.

2009. november

Dr.Petrasovits Anna




Rendszerváltoztatók - Húsz év után



A rendszerváltás korszakának politikusa, az MDF alapító egykori parlamenti képviselő Elek István ebben az interjúsorozatában egykori társaival, barátaival és ellenfeleivel beszélget. Az első szabad választáshoz, a demokratikus Magyarország létrejöttéhez vezető küzdelmek hangadó és háttérben maradó szereplőivel találkozhatunk.

A műsor főszereplői megpróbálják felidézni egykori kérdéseiket és válaszaikat, akkori választásaikat. Ki miben hitt? Ki mit remélt a változásoktól? Mit, miért tett vagy éppen mulasztott el megtenni? Ki miben felelős?

Emlékezetes pillanatok, történetek ezekből az évekből, kitekintve a korábbi és a későbbi időkre is.



Személyes mérleg, hétről-hétre változó főszereplőkkel - húsz év után.

2009. október 10-én, szombaton Elek István beszélgetőtársa Petrasovits Anna közgazdász, vállalkozó, szociáldemokrata politikus volt.

A beszélgetés megtalálható a www-mr1-kossuth.hu oldalon.

www.mr1-kossuth.hu/index.php?option=com_content#task=view#id=51223#ltemid=210



Béke a határon - Messze a csatazajtól

Az aktuálpolitikai csatazajtól védve, a béke, a nyugalom, az értelmes emberi létezés imahelyére toppanunk, amikor az Észak-komáromi Menház - Zsidó Kulturális és Közösségi Központ épületébe belépünk. Bizony, nagy szükség van napjainkban a higgadtan gondolkodó, jószándékú emberek közösségeire.

A Zsidó Kultúra Európai Napja alkalmából 2009. szeptember 6-án Paszternák Antal elnök úr, kedves családjával és a helyi hitközség aktivistáival olyan közösségi napot szervezett, melyre az európai, s köztük a magyarországi nagyvárosok közösségei is büszkék lehetnének.

A résztvevőket nemcsak a zsidó kultúra szeretete, a zsidó hagyományok ápolásának igyekezete fogta össze, hanem az a felelősség is, melyet Közép-Európáért, ezen belül is a szlovák-magyar kapcsolatokért éreznek.

Megyes Pál rabbijelölt a közép-európai, elsősorban a magyarországi zsidó közösségek történeti fejlődését tekintette át. Zev Stiefel pöstyéni rabbi mély gondolatai után Bodrogi (Fűszeres) Eszter virtuóz kalácsfonását láthattuk élőben, és „Fűszer és lélek- zsidó konyha itt és most” című könyvének bemutatóján vehettünk részt.

Rendkívül magas színvonalú előadást élvezhettünk Mgr. Jana Svantnerova művészettörténész jóvoltából, aki hosszú évek óta kutatja a zsidó tárgyak eredetét és szimbolikáját. A Tóra díszítőelemeinek eredete és szimbolikája című előadása szemünknek és lelkünknek egyaránt csodálatos élményt nyújtott.

A díjátadások után a Fourtissimo együttes fergeteges zsinagógabeli koncertje koronázta meg a napot.

A szlovák és magyar nyelven folyó szellemi és lelki felüdülés közben, kinek jutott ugyan eszébe az ajtón kívül rekedt politikai kocsmazaj?!





EP választások után - szociáldemokrata szemmel


Az Európai Parlamenti Választás napnál világosabban rávilágított az európai baloldal jelenlegi gyengeségére. A közép-jobb stabilan tartja magát, a radikális pártok előretörtek.

Az okokat keresve az európai baloldalnak legalább önmagával szemben őszintének kellene lennie.

Az európai baloldal számos, a társadalom egészét, de kiváltképp valamikori törzsszavazóit érintő kérdésben hosszú évek óta nem adott világos, becsületes választ.


1. A globális nagytőke, mindenekelőtt a banktőke maga alá gyűrte a teljes európai politikai rendszert, beleértve a nemzetállamokat, és az összeurópai intézményeket. A globális tőke - az utóbbi két-három évtizedben megszüntetett szinte minden önálló politikaalkotó potenciált. Az egész nyugati világ politikai felépítményére ráerőszakolták a neoliberális közgazdaságtani iskolát. Ebben a folyamatban az európai szociáldemokrata pártok kifejezetten szervilis, következetlen magatartást tanúsítottak. Akik, ahol, és amennyiben nem, ott elszigetelve, nemzeti, tartományi, vagy helyi szinteken magukra maradva igyekeztek a szociáldemokrata politikát megvalósítani. Nyilvánvalóan alacsony hatékonysággal, kevés sikerrel.

Különösen lehangoló volt a nyugat-európai szociáldemokrata pártok és kormányok szerepe az 1989-9o-es közép-és kelet-európai rendszerváltások idején, amikor is a kommunista elitet támogatták az újjászerveződő, régi szociáldemokrata pártokkal szemben, és asszisztáltak Kelet - Közép - Európa gazdasági alávetéséhez.

Az európai szociáldemokratáknak legfontosabb feladatuk, hogy a tőke globális jellegének megfelelően megszervezzék a munka, illetve a fenntartható társadalom globális szervezeteit. Ebben a vonatkozásban ésszerű és hatékony szövetségest találhatnának a kereszténydemokrata - keresztényszociális, valamint a zöld pártokkal is! A tőke globális jellegének megfelelően elégtelennek bizonyultak a nemzeti keretek között tevékenykedő szakszervezetek, valamint a sokszor épp a kegyeiket kereső nemzetállamok.

A szociáldemokrata pártoknak és kormányoknak meg kell tudni zabolázni a globális-virtuális tőke túlkapásait, és helyre kell állítani a termelési tényezők szabad áramlásának normalitását.

Mindenekelőtt vissza kell állítani a nemzetközi politikai intézményrendszer erejét és tekintélyét, mely a neoliberális közgazdasági skolasztika 3o esztendeje alatt elképesztő rombolásokat végzett a világban. Félperifériás helyzetbe taszította teljes közép- és kelet-európát (ez alól csupán a putyini Oroszország képez kivételt), életre hívta a radikális pártokat, a muszlim országokban megerősítette a vallási fundamentalizmust, számos fejlődő országban polgárháborúig feszítette a társadalmakat.

2. Az európai szociáldemokrata pártok és kormányok nem voltak őszinték az engedékeny bevándorlási politika következményeit illetően. Önmagában véve semmi kivetni való nincs a multikulturalitással, ám ha a bevándorlók kultúrája már a helyi szokások és kultúra rovására nyer teret, számolni kell a helyiek jogos ellenállásával. Erre meg kell találni a helyi népesség számára elfogadható demokratikus, humánus válaszokat, mert a hiányzó válaszokat helyettünk a radikális jobboldali pártok fogják, a maguk módján megadni.

Kelet- és Közép - Európában pedig a cigányság társadalmi beilleszkedésének kérdése igényelne több őszinteséget és komplexebb megközelítést. A többségi társadalom nem kapott becsületes és igényes választ a baloldaltól, és legelsősorban, és mindenekelőtt ez az empirikusan is dokumentálható frusztráció hajtotta őket a radikális jobboldal irányába.

3. A termelőtőke nemzetközi mozgása önmagában is –a fenti két súlyosbító tényező nélkül is- súlyos következményekkel járt a magas bérhányadú országokban, dezindusztriációval, munkahelyek elvesztésével. Ezt azonban részben, és ideig-óráig kompenzálni tudta a magasabb hozzáadott értékű iparágak telepítése.

A neoliberális iskola európai elterjedése, és a bevándorlók másod-harmad generációjának céltudatos antiasszimilációs törekvése azonban komoly kihívás volt a szociáldemokrata politikusoknak és teoretikusoknak már a 9o-es évek elejétől, akik,-lehet, hogy nem is jó stratégiai válaszokat adtak? Lehet, hogy az alábbi témákban adott szociáldemokrata válaszok magyarázzák a szociáldemokrácia nyugat- és kelet-európai apályát?

Hadd provokáljam hát a vitát, az alábbi állításokkal:

1. Hagyták, hogy a TNC-k1 , és a világméretű bankok felülírják a világ politikai intézményrendszerét, függő helyzetbe hozva a nemzeti kormányokat, és az európai integráció formális politikai, jogi intézményeit.

2. Hagyták, hogy az állam és a szakszervezetek ijesztően legyengüljenek. Védtelenné és kiszolgáltatottá téve ezáltal az állampolgárok millióit a globális kapitalizmus túlkapásainak, miközben nem építették ki a néppártokkal együttműködően a nemzetközi pénzügyi, jogi szabályozás korszerű formáit és intézményeit sem.

3. A szociáldemokrata pártok nem működtetnek kellően hatékony összeurópai hálózatot, ahol a globális problémákra összehangolt válaszokat adnának. (A Szocialista Internacionálé erre a szerepre kevés, és nem is adekvát szervezet.)

4. Hagyták, hogy a világgazdaságba visszatérő Kelet-, Közép-Európa a TNC-k és világméretű bankok prédájává váljon, semmibe véve ezen államok jogrendjét, nemzeti szuverenitását, társadalmát, egészségügyi, oktatási és kulturális vívmányait. Ezen társadalmak két generációs kényszerű távolmaradás után tértek vissza a nemzetközi közösségbe, amely tüntetően a bukott kommunista nomenklatúrában találta meg mind a mai napig valóban bizalmi partnerét.

5. Hagyták, hogy a bankok és TNC-k legyengítsék, és megsebezzék az európai társadalom testét. (támadások a szociális Európa ellen.)
6. Az Európai intézmények működésének alacsony hatékonysága, antidemokratizmusa növelte az euroszkeptikusok számát, akik automatikusan a nemzeti szuverenitást védelmező jobbközép pártok felé terelték az európaiakat. A baj nem is ez, hanem a radikális, európaellenes pártok megjelenése.

Éppen egy olyan világgazdasági, világtörténelmi korszakban, amikor csakis a piacok, a pénzügyek, a külügy, a védelem, az energia ellátás európai szintű összehangolása, az egyes nemzetek társadalmainak és kultúráinak összeurópai kohéziója mentheti meg az öreg kontinenst, s állíthatja meg a fokozatos, relatív lesüllyedést.

Európa olyan védtelenné tette magát, és a világban súlya olyan mértékben csökken, hogy a szociáldemokraták nem habozhatnak tovább, és valódi, tiszta logikájú és felelősségteljes válaszokat kell adniuk az új kérdésekre, mert néhány generáción belül nemcsak önmagukat, de egész Európát elveszejthetik. Az adekvát baloldali válaszokhoz azonban a kérdéseket őszintén kell megfogalmazni. Remélem, provokatív állításaimmal sikerül vitára serkentenem európai szociáldemokrata társaimat, hogy a végén jó kérdésekre jó válaszokat adjunk, és hozzáfogjunk a jó megoldásokhoz. Mint már annyiszor sikeresen tettük.


TNC1: Transznacionális vállalatok, köznyelven multik