CIVIL BÁTORSÁG
Civil kurázsi nélkül nem lesz modern, nemzeti érdekeit érvényesíteni tudó ország. A civil kurázsi önbecsülés, felelős magatartás szűkebb és tágabb környezetünkért. Felelősség, kiállás, kisebb és nagyobb ügyek és közösségek érdekében. Ácsi barátainkkal majdnem három éve dolgozom az Ács Városért Társaságban, munkánkról betekintést kaphat a www.acsvartar.hu címen.
Összefogás a Duna Televízióért! Támogassa Ön is aláírásával a Nemzet Televízióját!
A Duna Televízió legfőbb célkitűzéseinek egyike, hogy a szomszédos országokban élő magyarok problémáival, kulturális és társadalmi életének eseményeivel foglalkozzon. Teszi mindezt úgy, hogy a „határon túliság” eszmeisége nem pusztán hírműsoraiban jelenik meg, hanem folyamatosan jelen van teljes műsorkínálatában: a vallásos műsoroktól a kulturális magazinokig, a színház- és koncertközvetítésekben, a portré- és dokumentumfilmekben - így tekintve egységes egésznek a magyarságot, tagjai éljenek bárhol a világon. A csatorna kiterjedt tudósítói hálózattal rendelkezik az egész Kárpát-medencében, sőt, mind az öt földrészen vannak munkatársai, akik azon dolgoznak, hogy a nézők „magyar szemüvegen” keresztül láthassák a világ eseményeit. Mi, akik aláírásunkkal erősíteni kívánjuk a Duna Televízió jövőbeli szerepét, kérjük a tulajdonos Magyar Köztársaság Országgyűlését és a mindenkori magyar kormányt, hogy ez a sokat bizonyított nemzeti intézmény ne legyen folyamatosan kiszolgáltatva a politikai széljárásnak, az éves költségvetési vitáknak. Munkáját végre érdemei szerint ismerjék el.
Én már támogattam aláírásommal az Összefogást! Dr.Petrasovits Anna
Tevan Ildikó, a nyomdaalapító Adolf dédunokája elhatározta, hogy felkutatja, és újra kiadja az egykori szép Tevan-könyveket és kiállítást rendez. A kalandos családi történet, példaértékű emberi sorsok, szellemiség megörökítését pedig regényíróra bízza. Tervei megvalósításához négy éve alapítványt hozott létre.A magyar történelem, a nyomdaipar államosítása és a Békés megyei üzemek összevonása többször névváltoztatáshoz, új cégtáblához vezetett. Így történhetett, hogy hat évvel ezelőtt Békéscsabán, a Tevan Nyomda alapításának 100. évfordulójáról a Knerben emlékeztek meg. A 2003-as ünnepségen Tevan Ildikó úgy érezte, lépnie kell. A kiállításon megszólították a családi emlékek, dédapja, a nyomdalapító Tevan Adolf és a legidősebb fiú, a névadó Andor könyvei. S a dokumentumok a nagypapa, László dobozkészítő műhelyéből, ahol együtt dolgozott a nagymamával. Először a régi amatőr könyvek után kutatott. Otthon megtalálta A bölcs Esopus fabuláit Heltai Gáspár fordításában, Anatole France-tól a Nyársforgató Jakab meséit. A híres sorozatban tizennégy szép könyv jelent meg, hatot sikerült beszerezni. Nem csoda, ha valaki ezzel a névvel szereti a szép könyveket, a Tevan-örökség kutatását és népszerűsítését, az értékmentést erkölcsi kötelességének tartja. Az már különösebb, hogy a név és a szándék kevés a sikerhez. Az alapítvány pályázott, de nem járt sikerrel.
Ma, 2009. szeptemberében hat kiállítás van a háta mögött. Jelenleg, 2009. október 31-ig Pécsett, a Várostörténeti Múzeumban van időszaki kiállítása.
A kiállítás interaktív jellegéből adódóan sokkal többet ad a látogatóknak, mint egy egyszerű dokumentatív bemutatóanyag. Időszaki kiállításról lévén szó, a modern informatikai. eszközök tárházát nem lehet felvonultatni, de az interaktív lehetőségeket kihasználva egész napos foglalkozásokra ad lehetőséget a különböző korosztály számára.
Az iskolai oktatás is igényli olyan programok megvalósítását, melyek az iskolák és a múzeumok együttműködésére épít a jövőben, fokozottabban kívánja múzeumpedagógiai gyakorlat iskolai tanóraszerű hasznosítását. Ezért hozták létre az interaktív mozgókiállítást. Segítségével egyrészt a látogató iskolai csoportok is hasznosíthatják a kiállított, vagy bármilyen formában elérhető anyagot, másrészt a kihelyezett iskolai interaktív pultokon keresztül is elérhetővé válik a teljes kiállítási anyag.
Ön az Ács Városért Társaság lapját tartja a kezében. Célunk, hogy a Kedves ácsi Polgár és olvasónk, pontos tájékoztatást kapjon a civil szerveződés munkájáról, a városban történt eseményekről, legyen az gazdasági, politikai, kulturális és sport, valamint önkormányzati. Azokhoz a városukért tettre kész emberekhez szeretnénk szólni, akik eddig nem, vagy nehezen találtak lehetőséget a közös gondolkodásra és cselekvésre.Tudjuk, mindenkinek a saját kisközössége a legfontosabb. A közösség egyes tagjától, illetve a vezetőitől függ, hogyan tud fejlődni, előrelépni, vagyis a helyi önkormányzás minőségétől. A választott testület, és a hivatal minőségétől. Ezek pedig a bennük résztvevő emberek minőségétől. Ha sok benne egyenként a kiváló, akkor ezek a szervezetek is kiválóak lesznek. De ha csak néhány kiváló van, akkor a középszer a meghatározó.
Társaságunk három évvel ezelőtt jött létre, azzal a céllal, hogy elősegítsük Ács mielőbbi várossá válását. 2007 nyara meghatározta településünk számára az áhított városi címet. Elismerték a település eddigi erőfeszítéseit. A nagy feladatok azonban csak most kezdődnek. A városlakóvá válás mindenekelőtt a fejekben kezdődik! Többek között azt jelenti, hogy nem rettegünk az értelmes változástól, a fejlődéstől, nem félünk betegesen az újtól.
Utat kell nyitni az újító, cselekvő embereknek, hiszen itt élnek közöttünk. Sokan vannak a városban, akik fogékonyak az újra, a jobbra, a szépre. Változást szeretnének, amely kézzelfoghatóan jelenne meg a település minden részében.
Lapunkkal, az Ácsi Fórummal hozzá szeretnénk járulni, hogy ez a változás az ácsi emberek mindennapjaiban is meginduljon.
Ácsi Fórum 2009. júliusi szám
Végignézvén ezt a Magyarországon minden bizonnyal egyedülálló kiállítást, meghallgatván Szűcs Béla Albert szellemi idegenvezetését, és N. Lakics Zsuzsa újságíróasszony méltatását, engedjék meg, hogy néhány szóban elmondjam Önöknek, m i é r t is vagyok olyan elégedett és ácsiként is büszke erre a kulturális rendezvények sorában k ü lö n l e g e s kiállításra.Szűcs Béla Albert azon ritka magyar polgárok egyike, aki t u d j a , hogy nem elég a magyarság sorsa felett sopánkodni, hanem azért nap, mint nap ringbe kell szállni .
Nem elég a globális kulturális szennyáradat miatt mérgelődni, inkább minden lehetőséget meg kell ragadni arra, hogy a magyar nyelv, a magyar kultúra k ö z ö s s é g t e r e m t ő erejét m e g é l h e s s ü k .
S ez a megélés soha ne nyelvi, kulturális b e s z ű k ü l é s t jelentsen, hanem éppen ellenkezöleg,
saját értékeiben m a g a b i z t o s kitekintést a világra,
k é p e s s é g e t más népek, kultúrák által felhalmozott értékek megismerésére,
és k é p e s s é g e t azok e l i s m e r é s é r e.
A szilárd magyar kulturális tudat és öntudat csodálatosan ötvöződik Szűcs Béla Albert személyiségében a világkultúra megismerésének és elismerésének képességével.
Magyar kulturális tudata és öntudata - mindig konkrétan, okosan, szisztematikusan és elegánsan jelenítődik meg, - legyen szó helytörténeti, kortörténeti munkái sokaságáról, fiatal költők és újságírók felkarolásáról, újság szerkesztésről, stb.
Ugyanakkor a világ kulturális értékeire való nyitottsága kivételes - így aztán pontosan tudja, hogy a médiumokból ránk zúduló „lumpenglobális gagyi „-nak semmi,de semmi köze nincs az egyetemes emberi kultúrához, sőt, az é p p e n az egyetemes emberi kultúra iránti kíváncsiságunkat és fogékonyságunkat tompítja.
Tudja, és ráérez, hogy meg kell tartanunk az egyes nemzetek, régiók, vallások kultúrája iránti kíváncsiságunkat, hiszen ez több, és ez más, mint a "lumpenglobális gagyi”.
Ez a kíváncsiságunk e g y s z e r r e erősíthet meg minket, a magyar kultúráért aktívan cselekvő embereket s a j á t kulturális identitásunkban, és hozhatja közelebb a távoli kultúrák kétségtelen értékeit.
A XX.századot a magyar és a külföldi sajtó tükrében bemutató kiállítás szellemi izgalmát éppen ez adja.
Egyszerre erősített meg bennünket magyarságunkban, és tárta szélesre városunk kapuit a nagyvilágra.
Köszönet ezért Szűcs Béla Albert főszerkesztő úrnak, városunk mindannyiónk által elismert kiválóságának.
Érdekes e sajtótörténeti anyag, hiszen a távoli kultúrák sajtótermékeiből összeállított ízelítő mellett szédületes időutazásra is invitált.
A magunk mögött hagyott hosszú évszázad sötét lapjait még sötétebbek váltogatják.
Néhány vérfagyasztó szalagcím a huszadik századi magyar történelem legmegrázóbb pillanatait idézi meg. A szalagcím - történelem, ahogyan most itt látjuk, könyvformába összefűzve-kötve sem lenne kevésbé megrázó! Érdemes lenne a következő évek alkotói tervei közé felvenni.
E térben és időben megtett szellemi sétának a Magyar Kultúra Napjára idözítése, és ide, az ácsi művelődési házba való helyezése m e r é s z és k i t ű n ő ö t l e t n e k bizonyult.Szakított a sablonokkal, -a kultúrát, nagyon helyesen, annak t á g a b b fogalma szerint értelmezte, a viszonyítás terét kitágította, s mindezt az itt-és-most- élménnyel hitelesítette.
Ez a kiállítás nem esett sem a globális gagyi, sem a stilizált magyarkodás csapdájába, ám elegánsan és közérthetően rímelt társaságunk jelmondatára: Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!
Tekints ki a világba, -repíts időutazásba,- a szellemi tágasságot építsd be a magyarság, jelen esetben az ácsi polgárság közös tudatába.
Köszönettel tartozunk Szűcs Béla Albertnek, és a Bartók Béla Művelődési Ház igazgatójának, Németh Gyulának e nem mindennapi szellemi élvezetért.
Ács, 2008. január 21.
Elhangzott: „ A XX. Század a magyar és külföldi sajtó tükrében” Szűcs Béla Albert,az Ácsi Hírek Főszerkesztője kiállításának megnyitóján.
2008. Január 21. 18 óra, Ács Bartók Béla Művelődési Ház
Köszöntőt mondott Dr.Petrasovits Anna, az Ács Városért Társaság Elnöke
A KULTÚRA SZEREPE A POLGÁROSODÁSBAN címmel.
Tisztelettel és szeretettel köszöntöm Önöket a MAGYAR KULTÚRA NAPJA alkalmából, a Bartók Béla Müvelődési Házzal közösen rendezett ünnepi megemlékezésünkön.Köszönöm, hogy az est második részében is velünk tartanak.
Még látom magam előtt Szűcs Béla Albert sajtótörténeti kiállításának újságjait, melyekkel távoli országokba röpítette képzeletünket.
Mint fent, a Sméja Galériában mondtam, a kiállításnak a MAGYAR KULTÚRA Napjára időzítése azért tetszik nekem, mert a kultúrának egy tágabb értelmezését ajánlja.
Míg egy-egy kor, vagy nép felhalmozott anyagi tárgyaira, javaira, munka módszereire, technikájára és technológiájára inkább a civilizáció gyűjtőszót használjuk, az adott közösség, vagy kor által felhalmozott szellemi tudás, gondolkodásmód, hitvilág, művészetek sokaságának jelölésére inkább a kultúra kifejezést használjuk. A két kifejezés határai azonban nem pontosak, sőt gyakran a két szót egymás szinonimájaként is használják. Régi nagymúltú civilizációk esetében, gyakran használjuk a felhalmozott anyagi és szellemi javak teljes komplexitásának jelölésére a kultúra kifejezést. /pl.neolitikus kultúrák, azaz telepek, folyami kultúrák, sztyeppei kultúrák, stb./
Egy biztos. A kultúrát nem szűkíthetjük le a magas művészetek összességére.
S ha a Magyar Kultúra Napján eme felfogásuknak ilyen hangsúlyozottan hangot adunk, a kiállításon éppúgy, mint a bevezetőm után soron következő előadásban, akkor ennek okáról is illik néhány szóban szólnom.
Teszem ezt azért, mert a magyar kultúrával kapcsolatos ünnepi alkalmakkor mindig szó esik a kultúránkra leselkedő veszélyekről, a kultúra magányos harcosairól és lánglelkű mártírjairól.
Miről is beszélünk? Az úgynevezett magas kultúráról, -a szakadékról, -a beavatottak veszélyesen vékony rétegéről, - a jó, az értékes tömegkultúra lebecsüléséről, sőt lenézéséről, - az ott tátongó űrről, ahová a legkisebb ellenállás nélkül áramlik be, - kitöltve a rendelkezésre álló összes teret- a globál-gagyi.
A magyar kultúra jövője miatt aggódóknak egy dolgot biztosan mondhatok. Siránkozással, szitkozódással, elzárkózással, mártírkodással az ügyön csak rontani lehet.
A meg nem értett kultúrmisszionáriusok ideje lejárt. Amerre csak néznek, mindenhol ellenséget látnak. Önhittségük, kevélységük elhomályosítja látásukat.
Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én, Szatmárcsekén vetette papírra a Himnuszt. Ezen a napon ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját. Ami, akár lehet jó is.Jó a két dolog összekapcsolása, ha
ad 1. felelősséget érzünk az egész magyar nép kulturális egészségéért, továbbá, ha
ad 2. a kultúrát, mint ahogy a társadalmat is mozgó, változó, fejlődő organizmusnak tartjuk, ha
ad 3. a magyar kultúra szeretete, ápolása, tisztelete megfér más kultúrák elfogadásával, elismerésével.
Csak mellesleg és halkan jegyzem meg, hogy ugyanennek az összekapcsolásnak lehet olyan olvasata is, hogy a kultúra mindig is csak kevesek kiváltsága lehet, -a majd kétszáz éves Himnusz gyönyörű sorainak b e t ű s z e r i n t i értelmezése, és aktualizálása,- továbbá más kultúrák kimondott, vagy kimondatlan lebecsülése.
A magyar magaskultúra, a magas művészetek mennyiségben, minőségben sem előtte, sem azóta sem látott virágzása a reformkortól a XX.század első negyedéig eltelt száz évben erőteljesen ö s s z e k a p c s o l ó d o t t a m a g y a r p o l g á r o s o d á s ügyével. A magaskultúra e r j e s z t ő j e, é l e s z t ő j e volt egy nagy társadalmi folyamatnak, melyben a magyar érzület és a modernebb, polgáribb európai gondolkodás, viselkedés és életvezetés utáni vágyakozás és mintakövetés egyszerre volt jelen.
Talán valami ilyesmi járhatott az 1980-as évek végén a magyar magaskultúra akkori főszereplőinek fejében?
Bármit is gondoltak, az elmúlt közel két évtizedben nem sikerült a magaskultúra prominenseinek a „magyar vagyok és egyben európai polgár” életérzés felélesztése. Ez nagyon fontos fordulópont lehetett volna. Lényegi kérdéshez jutottunk.
A magyar kultúra ügye magyar polgárság nélkül? Magyar polgárság polgárosodás nélkül?
Hogyan is feledkezhettek meg erről?
Miközben kiénekelték a magyar gazdaságot a lánglelkűek szájából, szétmutyizták az országot, elvetélték a meg nem született 1989-es magyar polgárságot, sikerült a magyar magas kultúrát is darabjaira szedni.
A rendszerváltás utáni leglátványosabb „beáldozás” éppen a magyar magaskultúra volt, aztán jött a közművelődés. Ne ellenséget keresgéljünk, a magyar kultúra jelenlegi állapotáért mi, magyarok vagyunk felelősek.
A gazdaságunk lumpenprivatizációjáért szintúgy. A gazdaságban ma a legutolsó ütni-vágni való, hatóságok által célkeresztbe állított pária, az irigység és feljelentgetés első számú céltáblája éppen a magyar kis- és középvállalkozó.
A társadalomnak pont az a szereplője, amely a magyar polgárság ismételt kialakulásának egyik szerves alkotóeleme lehetne. Ez az a réteg, amely még így is, szerte e hazában, sokszor erején felül is, odateszi azt, melyet a szétzilált költségvetés már képtelen.
A magas kultúra polgárosodással történő összefonódása, egymást építő-inspiráló hatása, ellentétben Magyarország XIX. századi kapitalizálódásával, az 1989-as rendszerváltást követően elmaradt.
De vajon mi a helyzet hétköznapi kultúrával?
Egy ország gazdasági sikerességét nagymértékben meghatározza hétköznapi kultúrája.
A munka, az emberi kapcsolatok kultúrája, a közélet és a politika kultúrája, a közlekedés, az egészségmegelőzés, a szórakozás kultúrája, és a sort folytathatnám. Egy percig se gondoljuk, hogy a véletlen műve például a Távol-Kelet, vagy konkrétan Kína szédületes fejlődése.
Sajnos, a rendszerváltás útvesztésének egyik legsajnálatosabb tünetegyüttese hétköznapi kultúránk mélyrepülése. Ez mára gazdasági fejlődésünk, polgárosodásunk egyik fő akadályává vált, és a hazánkba látogató külföldieknek, függetlenül attól, hogy keletről, vagy nyugatról, északról, vagy délről jönnek, szembe ötlő.
Óriási a felelőssége a pedagógustársadalomnak, a tömegkultúrát gyártóknak, a médiumokban dolgozóknak. Hiszen jelenleg hazánkban n i n c s követendő kulturális minta!
Lássuk, mi a helyzet nálunk, itt Ácson. Azt gondolom, hogy nálunk, Ácson a kultúra helyzete jobb, a képzeletbeli „országosan átlagos”-nál.A magaskultúra kiváló képviselői a zeneiskola tanárai és diákjai. Nem sok település dicsekedhet azzal, hogy gyermekei a magyar és az európai klasszikus zeneirodalom darabjaiból válogatnak.
Kiváló helytörténészeink és egyháztörténészeink, valamint festőink és fotóművészeink vannak.
A két történelmi egyház kultúraszervező tevékenysége kiemelkedő. Hagyományosan erős református közösség őrzi évszázadok óta a település kulturális kincseit.
Iskoláinkban, óvodáinkban magas színvonalú oktató-nevelő munka folyik.
Saját, havonta megjelenő, igen színvonalas újságunk van.
Városunkban szokatlanul fejlett civil élet folyik, gondoljunk csak az iparosokra, horgászokra, vadászokra, sport - szakosztályokra, alapítványokra és társaságokra. A civil élet kultúrája messze átlagon felüli.
A vendéglátás kultúráját lemérhetjük cukrászdáinkban, éttermeinkben. Sőt, több generációs vendéglátó - dinasztiánk is van, készítményeik színvonala Ács határain túl is ismertté tette őket!
Viszonylag új jelenség Ácson a borkultúra megjelenése, melynek népszerűsítésére érdemes erőfeszítéseket tennünk.
A munkakultúra a saját tapasztalatunk alapján jobb, mint például a budapesti. Itt az emberek a teljesítményükért az arcukkal, a nevükkel, a becsületükkel felelnek.
Meggyőződésem, hogy Ácson a magaskultúra és a hétköznapi kultúra egyaránt megbízható emeltyűje a polgárosodásnak, egy nyitottabb, modernebb életmódnak és közgondolkodásnak.
A Magyar Kultúra Napján, tisztelettel adózzunk hát Ács Város kultúra teremtő polgárai, zenészei, pedagógusai, művészei, szellemi alkotói és mecénásai előtt.